Valami tipp arra, hogy-hogy hagyjam abba a halálon való gondolkozást?
Szóval alapból eléggé depressziós egyén vagyok, ettől független jól kijövök a barátaimmal nem vagyok antiszociális, bár ha új emberekkel kell ismerkednem eléggé kínos tudok lenni (kell nekem egy pár nap hogy megszokjam őket).
Családtagjaimat szeretem, barátaim vannak és el is fogadnak engem.
Stressztűrő képességem hát eléggé gyatra mit ne mondjak.
Már egy ideje folyamatosan már magától jön az, hogy arra gondolok, hogy "Megakarok halni.", "Bárcsak meghalnék."
Nem is kell rajta gondolkoznom, van amikor csak úgy elszólom magam, (persze nem hangosan, mert azért nem szeretném ha a közelemben levők aggódnának értem)(vmennyire még így is kontrollálom).
Jelenleg próbálkozom nem mondani/gondolni rá, (mint gondolhatjátok nem nagyon megy), vagy ha becsúszik akkor egyből elkezdem magamban gondolni/mondani, hogy "Nem akarok meghalni." vagy "Bárcsak ne halnék meg."
És persze ilyenkor eléggé nehéz erre gondolni. (Át kell gondolnom mit mondjak nem úgy mint az alap mondatommal.)
Összegezve bennem van az alapból, hogy "Megakarok halni.", ha meg is tenném, önző lennék, nem gondolnék se a barátaimra se a családtagjaimra. Már tartottam ott, hogy megteszem, de végül mégse lett belőle semmi.
Nem szeretnék meghalni, mert tudom, hogy tudok változtatni magamon és a felfogásomon, de egyszerűen nem megy ki a fejemből.
Pszichológushoz nem fogok menni. Voltam már régebben, anti depresszánsok csak még jobban szétszedtek. És csak a pénzt szívták el a családomtól az én hülyeségem miatt.
Továbbá remélem senki se jön semmilyen hittel vannak saját felfogásaim, hogy mi lehet a halál után. Remélem tiszteletben tartjátok és nem próbáltok megtéríteni.
Mivel nem találtam sehol se ilyenre megoldást, így nekem kellett kiírnom ezt a kérdést ami hát eléggé fájó így.
Ha véletlenül összezavarodnál (mint én) a sok szövegben és nem tudod, hogy mire kérek segítséget:
"Valami tipp arra, hogy-hogy hagyjam abba a halálon való gondolkozást?"
1. Főleg stresszesebb időkben vannak ilyen gondolataid, vagy ez ettől függelten?
2. Teljesen elzárkózol külső segítség lehetőségétől?
A pszichológus nem csak anti-depressziánsokkal tud segíteni.
3. A “depressziós egyén”-t pontosan hogy érted? Kifejtenéd kérlek?
Mindenesetre örülök, hogy kijelentetted, nem akarsz meghalni, és látsz fejlődést a jövőben magadra nézve.
1. Független kb 0-24 talán este a legrosszabb reggel meg tisztán ébredek, de olyan reggel 8 után már előjön ez.
2. Mivel úgy gondolom, hogy valahogy túl tudok lépni egyedül (nem a családom, barátaim segítségével), így nem akarom őket belevonni nem akarom, hogy aggódjanak.
3. Szimplán csak depressziós, jelenleg (már egy jó ideje) lúzerként (ebbe nem megyek bele, hogy pontosan miért) gondolok magamra.
És ez, hogy erre gondolok (a halálra) minden nap kb 0-24-ben rosszabbá teszi a dolgokat.
A pszichológusról meg annyit, kizárt beszélgettem vele, de nem. Tudom, hogy van többféle pszichológus. De nem, ha ott tartok akkor megint bele lesz vonva a családom és mint említettem nem szeretném.
Én pontosan ebben a cipőben jártam 10 évvel ezelőtt. Nagyon depressziós voltam, teljesen befordultam, fel akartam adni. De nem tettem és te se tedd!
Hidd el, meg fogod találni a saját utad!
Ha ilyen depressziós vagy, első sorban arra kellene rájönnöd, mi az oka ennek. Miért vagy elégedetlen, miért vagy dühös, mi bánt?
Egész gyerekkoromban pszichológusokhoz járattak, akik az ég világon semmit sem segítettek. Találkoztam olyan fazonokkal, akik nemhogy nem segítettek, esküszöm le is húztak érzelmileg.
Egyszer azonban (kb. 10 évvel ezelőtt) találkoztam egy kineziológussal. Nem tudom, hogyan hozott össze vele a sors, soha nem voltam híve ennek, de életem legjobb döntése volt, hogy nem hátráltam ki a terápiából.
Nem mondom azt, hogy keress fel egy kineziológust, nem mondhatom meg, mit tegyél, ezt neked kell eldöntened.
De tudnod kell, hogy értékes vagy! A szüleid pszichológushoz vittek, mert féltenek, mert szeretnek, és biztos vagyok benne, hogy egy percre sem bánták meg, hogy elvittek oda és "kidobták" a pénzt. Abban is biztos vagyok, ha tudnák, hogy milyen rossz állapotban vagy, újra megtennék érted.
Soha ne felejtsd el, hogy számíthatsz azokra, akik szeretnek téged!
Légy a saját sorsod kovács, nem szégyen segítséget kérni! Ha te nem változtatsz, nem fog változni semmi.
Sok sikert!
Majd írd meg, hogy hogyan alakultak a dolgaid!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!