Vannak itt idősebb (25+) anorexiások?

Olyanokat keresek tapasztalatcserére, akik mar bőven felnőtt és hosszú évek óta küzdenek anorexiaval.

Én nagyon mélyen megjartam a betegség legmélyebb bugyrait (169cm és 29 kg voltam, mikor újraélesztettek), 9 évig jártam pszichoterápiára, összeadva éveket töltöttem bentfekvőskènt pszichiátriai klinikán. Volt pár visszaesèsem, de most már évek óta jól voltam (a teljes gyógyulásban sohasem hiszek).

Most egy 8 éves kislánnyal az oldalamon, felnőtt, dolgozó anyaként újra kezdem észrevenni magamon a jeleket, igaz, már közel sem olyan durván es szélsőségesen, mint régen (azért valamennyit használt a sok évi kezelés...).

De: rengeteget gyalogolok "feleslegesen", nem veszek újra semmilyen nassolnivalót (csak a kislanyomnak), szándékosan nem hagyok időt magamnak az étkezésre, sem a munkahelyemen, sem otthon, mindig elfoglalom magam valamivel, hogy ne legyen időm enni, stb... ilyen apróságok, de ennél messzebbre nem megyek, mert el kell látnom a gyerekemet. Ezt viszont brutálisan nehéz megallnom, hogy ne koplaltassam magam olyan drasztikusan, mint régen, csak a "józan ész" keretein belül...Rettegek, hogy elkap a gepszij, most vagyok 46 kg (a "gyógyulás" után voltam 61-62 kg 169 cm-hez).

Van itt olyan, aki hasonló cipőben jár?