Rettegek kilépni az utcára, minden egyes napom egy rémálom! Mit tehetnék?
Lehet, hogy ciki, hogy itt kérek segítseget, de nem merek erről kinek beszélni. Jó pár éve küzdök azzal, hogy egyszerűen félek kilépni az utcára. A suliban régen sokat bántottak mentálisan és fizikálisan is. De az már régen volt, most már 22 éves vagyok, lettek barátaim is (jó, nem olyan sok, “csak” 3), de a probléma nem, hogy kezdene megoldódni, de még egyre rosszabb. Indulás előtt minimum kell egy 15 perc, hogy összeszedjem magam, van, hogy többször vissza is fordulok a lépcsőház ajtóból. Ha kilépek, mindig nagyon sietek, nem érzem biztonságban magam, és nem merek az emberek szemébe nézni, rettegek, hogy valaki beszól, megtámad vagy nem is tudom... Többször volt már, hogy annyira bepánikoltam, hogy rosszul lettem az utcán. Nagyon hülyeség, tudom.. Az emberekkel is nehezen alakítok ki kapcsolatot, félek az előítéletektől, félek, hogy beégek. Pedig nem vagyok már kamasz, de telefonon például képtelen vagyok ismeretlenekkel beszélni. A környezetem erről mit sem sejt, próbálom titkolni, megjátszani magam, magamra erőltetni a műmosolyt, pedig belül nagyon szenvedek, sokszor már a sírás kerülget. Nem akarok ilyen maradni, tudom, hogy az “igazi énem” nem ilyen, nagyon régen nem ilyen voltam. De egyszerűen képtelen vagyok megváltozni.. Valaki élt át hasonlót? Mi segített? Hogyan változzak meg?
22/L
válasza:Nem is gondolnád hány ember küzd vagy küzdött ilyennel :)
Ha önmagadtól nem megy akkor nincs mese el kell menni pszichiátriára és majd kapni fogsz anti-depit, esetleg nyugtatót mellé.
Én is hasonló voltam mint Te, bár nekem az utcával nem volt gondom hanem inkább nagyobb bevásárlóközpontokban, kórházban ahol sok volt az ember....
Sosem voltam oda a túl nagy tömegért, mindig is magányos típus voltam és mai napig az vagyok, sokat csavargok a természetben de néha azért muszáj elmenni olyan helyre is ahol sok az ember :D
Nekem segített a gyógyszer, persze kb. a negyedik lett hatásos.
Nem mondom azt, hogy most húúú de kellemesen érzem magam az emberek között de rosszul nem leszek, van amikor totál nem érdekel van amikor egy kicsit zavar, hogy pl. sorban kell állni a boltban a kasszánál de olyan nincs már mint régen, hogy elkezd rólam szakadni a víz, elönt a forróság és olyan hányingerem lesz, hogy majd lehányom a kasszást...
Ja persze a szívem meg közben ezerrel elkezdett verni.
Aztán miután kijutottam a boltból a szabad levegőn egyből megnyugodtam.
El kellene mondanod valakinek a problémádat mert ha "titkolod" az csak ront a helyzeten.
Ha szüleiddel jóban vagy akkor nekik kellene elmondanod na meg persze a barátoknak...
Egy barát pont attól barát, hogy megért és segít.
Ha nem ért meg és kinevet, nem vesz komolyan akkor nem is barát!!!
Fiatal csaj vagy még, ne hagyd, hogy egy ilyen betegség tönkre tegye az életedet mert bizony totál tönkre tudja tenni.
Kellene valaki melléd aki elkísér orvoshoz, pszichiátriára stb stb.
A legjobb lenne egy barát mármint pasi, de az sem baj ha csak "sima" barát, a lényeg, hogy ne legyél egyedül mert sokkal "jobb" pl. úgy bepánikolni, hogy ott van valaki melletted aki megnyugtat átölel stb ha nem vagy jól.
Én egyedül csináltam végig és elég kemény volt :)
Ha van kérdésed nyugodtan kérdezz és segítek amiben csak tudok.
30/F
válasza:Agorafóbiának tűnik.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!