Pszichologusra lenne szükségem, vagy helyrehozhatom ezt magamtól?

17 eves lany vagyok, 13 eves korom ota vannak nehez szakaszaim. Azzal kezdodott, hogy suliban kezdtem egyre rosszabbul teljesiteni, osszevesztem a tanaraimmal akik leromboltak az onbizalmam a foldig, otthon emiatt duhrohamaim es sirogorcseim voltak, amiket anyam hallgatott, de nem tett semmit,azon kivul hogy hozott haza homeopatias bogyokat. Rengeteget ultem a sotet szobamban, sirtam es vagdostam magam. Ugy ereztem, hogy nem erdemlem meg a boldogsagot, hogy en egy szuletett gonosz lelek vagyok, es ezt valahogy sikerult elfogadnom. Az addig mindig mosolygos enem egy buskomor valaki lett, a tanaraim is mind mondtak, hogy milyen jol tudok pokerarcot vagni. Nyarat vartam folyamatosan, hetedikes voltam ekkor. Nyolcadikra osszeszedtem magam, a duhrohamok es sirogorcsok elmultak. Akkor viszonylag rendben voltam, felvettek gimnaziumba, de ugy igazan boldognak nem ereztem magam. Rengeteg volt bennem a gyulolet, foleg a tanaraim irant, napi szintuek voltak a beszologatasaink egymas iranyaba. Az egyik kozolte anyammal, hogy jobb lenne ha pszichologushoz vinne. (Azert beszelt anyammal, mert en untam az orait, angolt tanitott, sokkal magasabb szinten voltam akkor mar mint a tobbiek, eloredolgoztam, csak aztan mar nem volt hova ezert baratnommel okorkodtunk es ez neki nem tetszett, bar ugye jogosan. Viszont folyamatosan fajt a fejem az orain.) Az osztalyfonokom mindig azt hajtogatta, hogy en nem vagyok hajlando semmi pluszt megcsinalni neki, nem teszek a kozossegert, lusta vagyok stb (magyar tanar volt, otodik-hatodikban akaratom ellenere belezsarolt minden nyomorult es ertelmetlen versenybe, szepiro, olvaso, regenyeket kellett feldolgoznunk stb, utaltam mindet es meg is mondtam neki). Az ambiciot kiolte belolem, egyetlen versenyen sem voltam azota. Semmibol.

Kilencedikben sem volt kifejezett problemam, de beilleszkedni nem sikerult negyven ember koze, de voltak emberek akikkel joban voltam. A tanulmanyi eredmenyeim itt sem lettek fenyesek. Tizedikben felhoztam a tanulmanyaimat, fogytam nyolc kilot, amikor kontrollaltam az eletemet ugy ereztem teljes vagyok, megismertem valakit aki azota is sokat jelent nekem, de parkapcsolat nem lett belole. Viszont ev vegen meghalt apukam nagyon hirtelen. Azota eltelt fel ev, hol rosszabb es hol jobb a helyzet, neha szarnyalok, neha viszont olyan melyen vagyok, hogy senki nem kepes felkaparni. Egy elkapott felmondattol felszakadtak a regi tanaraimtol kapott sebek, harom napig onkivuletben voltam, hanyingerem volt, azt ereztem, hogy itt kell hagynom mindent, faktot kell valtanom. Elotte is ereztem mar, hogy el kene vonulnom a vilag elol egy darabig, egyedul lenni, csinalni valamit, ami epiti a szellememet. Pihenni nem nagyon tudok, ha enidom van egyedul itthon, akkor altalaban felkapcsolom a zenet es fulladasig takaritok, csinalom a hazimunkat. Egy filmet nem neztem vegig nagyon regota. Fogalmam sincs mi lesz velem ha kikerulok az eletbe, nem tudok emberek koze menni normalisan. Elotte levo reggel mar hasmenesem es gorcseim vannak ha uj helyre kell mennem, panikolok. Gyakran mondok le barati tarsasaggal valo programokat is, vagy ha ott vagyok szazszor megbanom. Ujabban az alkoholtol is rosszul vagyok, bar eddig sem ittam sokat. Nem tudom mit kene csinalnom, egyszer fent, egyszer lent. Blokkolva erzem magam, pl szeretek irni de ma is helyette inkabb mosogattam. Az evkezdesem borzaszto volt, sose volt meg rosszabb, nem jegyekben, hanem inkabb mentalisan. Keptelen vagyok leulni tanulni.

Gondolkoztam a pszichologuson, de tervezem ujrakezdeni a "dietamat", meg 10 kilot szeretnek fogyni, egeszsegesebb, mozgassal telibb eletmodot folytatni.