Hogyan lehet valakivel megérttetni az indulatkezelés lényegét?

Apámmal jóban vagyok, bármit megteszünk egymásért, de amint valami nézeteltérés előfordul, sajnos egyikünk sem képes türtőztetni magát és iszonyatos ordibálás, csapkodás, szinte neurotikus hisztéria kap el mindegyikünket. Engem is, ebben én sem vagyok különb. Sajnos. Még csoda amúgy hogy nem verekedtünk össze eddig.

Ma is volt egy ilyen semmin való összeveszés, ami aztán oda torkollott, ebben fater a nagyobb spíler, hogy simán megkérdőjelezi az ember személyiségét, csak neki lehet igaza, stb stb. Teljesen emberi mivoltomban megsemmisítően hadakozik, már mondtam neki, hogy egy kis piszlicsáré "vétkem" miatt nem kell kilőni rám a teljes fegyvertárat.

De persze amikor nincs igaza, akkor is én tehetek mindenről című tipikus sablon.

Abban sajnos magam sem vagyok különb, hogy iszonyatosan indulatos tudok lenni.

Aztán lehiggadva arra jutottam,mhogy jóban vagyunk, szeretjük egymást, egymásra is vagyunk utalva sok dologban, mind a ketten kb egyformán érdekektek vagyunk, mindegyikünknek ugyanúgy fontos, hogy jóban legyen a másikkal. Nincsenek antagoniszkikus ellentétek csak qva nagy egó mindegyikünkben. Van önkritikám, bennem is van ego rendesen.

Mondom pár órával később, hogy a szőnyegalásöprés vagy/és egymás további pocskondiája helyett azt kellene önvizsgálat alá helyezni mindegyikünknek, engemet is beleértve, hogy vajon mi az oka ennek a teljesen intoleráns és alacsony ingerküszöbnek, mi az oka annak, hogy egymás iránt ilyen könnyen és ennyire begurulunk.

Erre elkezdi sorolni, hogy szerinte bennem miben van hiba és ő azoktól gurul be. Mondom oké, megértettem, ez meg nem tetszik, de nem személyeskedni akarok, engedjük el a személyes érintettségeket, azt vizsgáljuk meg, hogy önmagában az, ha egy ember nem olyan, mint amilyennek a másik szeretné, hogy legyen, az önmagában miért vált ki indulatot. Próbáltam elmagyarázni, hogy az őrjöngő kutyaugatást ugyan valóban az váltja ki, hogy valaki idegen elmegy a ház előtt, de most ne az idegenre fókuszáljunk, hanem arra, hogy a kutya miért őrjöng.

Én hajlandó vagyok kívül lépni magamon, megnézni, hogy én mi miatt durranok be, de fater egyszerűen nem érti. Teljesen úgy értelmezi megint az egész beszélgetést, mintha la akarnám győzni, az ő felelősségét akarnám eltúlozni.

Holott akarja a rosseb. Én csak annyit akarok, hogy mindegyikünk azt vizsgálja meg, hogy miért indulatos.

Ha én pl teljesen a kedvére járva megváltoznék és amiatt nem lenne veszekedés, az nem azt jelenti, hogy neki nagyobb lett az érzelmi intelligenciája, csupán a kiváltó okot szüntettük meg. Vicaverza én pl szomorú lennék, ha kizárólag azért nem vagyok indulatos, mert nem adnak okot rá. Legyek indulatmentes úgy amblokk magamtól. Nekem ez a célom, igyekszem is fejleszteni magamat.

De fater olyan, mintha azt mondaná, hogy a gyufa az egyedüli hibás azaz okozó a gázrobbanásban, es a gáz semennyire, ami előtte kiszivárgott.

Csak normális érzelmi inteligenciájú emberek válaszait várom, köszi. Olyanokét, akik tudnak a kérdésre válaszolni és nem csak trollkodni.

A kérdés pusztán annyi, hogy mi módon lehetne átvinni a mondandóm lényegét, ami ezidáig alaposan félre van értve.