Meg akarom ölni magam, de nem akarom megölni magam?

Ha Aspergeres vagy, akkor lehet arról olvasgathatnál és ha jobban értenéd magad találnál valami utakat, ami vezet valahova.

Szerintem amúgy ezek a dolgok részben szokás szerűek lehetnek. Rá lehet erre szokni, hogy ha rossz hangulat van, akkor ez jusson eszünkbe. Legalábbis nekem ez jutott eszembe.

A halál a legegyszerűbb út, eszerint is jutalmaz...

Úgy gondolod, az életnek nincs értelme, és a halál a végső állomás?

Ha mégsem, az amit elhagysz, valahogyan elkísér.

A függés alapjában nem jó. De a kölcsönös függés, és ha megválaszthatod kitől "függj", szükségszerű.

Az első, és legfontosabb: ÉLJ. Életed egy másik szakaszában nevetségesnek fogod gondolni a mostani gondolataid.

Fontos, hogy segítő szakemberhez kerülj, hogy beszélgessetek - erről is, és hogy mi vezetett idáig. Sokat számít. MAGADON aligha tudsz segíteni, a reális önismeret, önreflexió csak egy illúzió (félő nagyon alábecsülöd magad - mások pedig túlértékelik magukat...).

Még egy dolog: az asperger kulcsszó miatt találtam ide. Van egy ismerősöm. Neki a túlzó elvárásai, és túlzó tervei (mindig más, lényeg hogy elérhetetlen legyen, amint egyik elérhető, már nem is érdekes... Mintha kudarcra kondicionálná magát.) okozzák a problémákat.

A dolog gyökere az önelfogadás hiánya. Megvan a diagnózisa, mégsem olvas utána, nem nézi úgy, hogy érintett és EZÉRT másmilyen, és ezért kezelik néha másképp. És nem fogadja el, hogy ilyen, és ilyen is lesz. (Ettől még nagyszerű - csak más).

Bármi is van az emberrel, az első, hogy MÁSOK IS vannak, akik ugyanezzel küzdenek... Meg ha valakinek egyéb bajaira van jól kijárt terápia, és nem megy el rá, akkor az ÖNSORSRONTÁS.

Sajnos, az a szörnyű tény, hogy megfogsz halni. És tudod mit? Te dőntöd el, hogy mikor, vagy hogyan. Talán pár év múlva saját kezed által jutsz a másvilágra, de lehet, hogy időskorodban fogsz meghalni, 80 éves korodban.

A létezésnek ára van: el kell viselned a terheid. De csakis rajtad áll, hogy elbírod-e, rajtad áll, hogy megedzed magad, és végigcipeled a terheket, vagy gyenge maradsz, és eldobod őket.

Tudod, hányan viselik ezeket a terheket? Vannak, akik kínok között élik az életüket, és mégis képesek annyi lelki erővel megmaradni, hogy ne legyenek annyira ostobák, hogy eldobják egy gyönyörű élet lehetőségét.

Egyszer menj ki napos időben a szabadba, és nézz körül? Hány élőlény vesz körül? Hány fű nő a földön, mennyi fa szökik az egekbe? Hány pillangó repdes a közeledben, hány madár szeli ketté az eget? Hány tücsök ciripel az éjjel? Hány kutya ugat a környéken? Hány ember dohog, háborog, nevet, kacag, jár-kel a rögös, egyenetlen utakon? Ők mind viselik s terhet, az élet terhét. Ha erős vagy, és összefogsz velük, nem egyedül kell cipelni ezt a terhet.

És mindenek előtt: próbálj meg egyszer úgy mosolyogni, ahogy rád mosoly a világ. Sok mocsokkal, de sok széppel együtt.

Szia Kedves

Ha akkarsz nekem is írhatsz ha beszélgető társra lene szűkséges.😔