Félénk vagyok, szorongós. én elfogadtam magam, mások miért nem?

kiskorom óta ilyen a természetem. sok év alatt sikerült elfogadnom magam, hogy én ilyen vagyok, hogy így is szerethető vagyok.

mások nem értik ezt meg, még a saját párom sem. olyan dolgokra akarnak kényszeríteni (addig mondják, míg bele nem megyek), amit én nem szeretnék.

pl. nem szeretek bulizni járni, táncolni, énekelni - mert egyszerűen tudom magamról, hogy nem fogom jól érezni magam. de attól még szívesen találkozom velük, csak épp a buliba nem mennék.

de ők miért nem fogadják el, ha én már elfogadtam magam így?

plusz a szokásos dolgok: utálok a középpontba lenni, szerepelni.

annyira rossz, hogy amikor megbékélnék magammal, akkor valaki mindig érezteti velem, hogy ez nem normális állapot, hogy így kevesebb vagyok, hogy meg kéne változnom.

nem hiszik el, hogy egyszerűen nem tudok megváltozni, mert ilyen vagyok, ez vagyok ÉN.