Az öngyilkosság gyávaság vagy megoldás?

A depresszió nem hiszti, hanem betegség. (Az már más kérdés, hpgy vannak, akik nem depressziósok, de annak mondják magukat és hisztiznek.)

Az öngyilkosság szerintem kb olyan esetekben "megoldás", ha elrabolnak és naponta megkínoznak, megerőszakolnak. "Gyávaságnak" maximum akkor nevezném, ha mondjuk valaki megöl egy embert és meg se bánta, csak fél a börtöntől, ezért inkább megöli magát.

A legtöbb öngyilkosság elkeseredettség, reménytelenség, bűntudat, szégyen, félelem, segítség nélkül maradás, kilátástalanság érzésének következménye.

Szerintem a félelem nem egyenlő a gyávasággal.

Válaszold meg magadnak:

Gyávaság lenne? :

- Gyávaságnak véled, ha valaki képes véget vetni az életének? Ha képes felvágni a saját ereit vagy felakasztani magát? Mert én nem érzem gyávaságnak.

- Te képes lennél megtenni ezt habozás nélkül? Mert én nem. Ha az öngyilkosok gyávák, akkor mi, akik élünk még náluk is gyávábbak vagyunk. Legalábbis még nem bizonyítottuk, hogy mi megmernénk tenni.

- Ha szerinted gyávaság az öngyilkosság, akkor az életben maradás meg bátorság lenne? Mert én semmi bátorságot nem érzek abban, hogy továbbra is levegőt veszek.

Megoldás lenne? :

Aki öngyilkos lesz, az a halált tartja a legjobb megoldásnak, és mindenkinek joga van a saját élete felett ítéletet hozni. Nem, nem kell dicsőíteni az öngyilkosokat, de le sem kell nézni őket.

És nem, nem megoldás az öngyilkosság, de egy lehetőség, lehetőség hogy ne kelljen egy életen át tartó kilátástalan szenvedésben élni az embernek. De ez ettől még nem gyávaság, senki sem szeret szenvedni (aki nem mazochista).

Előfordult már olyan eset, hogy egy balesetben meghaltak a gyerekek és az anyjuk is, majd az apjuk is felakasztotta magát, mert nem tudta feldolgozni az egészet, és nem látta értelmét tovább élni. Én ezt nem nevezném gyávaságnak, valaki fel tud dolgozni egy ilyen traumát, valaki nem. Mindenkinek a maga dolga eldönteni, hogy mennyit kér az életből.

Van, hogy más emberek segíthetnének egy depressziós emberen, és még helyrejöhet az élete, de nem mindenki tud normális életet élni és helyette inkább a halált választja.

Azt meg most tisztázzuk, hogy a depresszió nem "hiszti". Hisztizni az szokott akinek túl jó dolga van, és valami nem úgy alakul ahogy eltervezte.

Ezzel szemben a depresszió pedig egy betegség:

[link]

Ez a "hisztizéssel" való összekeverés körülbelül olyan mintha egy autista emberre azt mondanád, hogy csak hisztis. Ha a kettőt összekevered csak a te tudatlanságodról tesz tanúbizonyságot.

Nagyon könnyű más emberek döntései felett ítélkezni, aki ezt teszi, annak azt tanácsolom, hogy a maga dolgával foglalkozzon ne másokat nézzen le a döntései miatt, mert még ő is lehet depressziós.

Ismerek olyan embert, aki "hisztinek" tartotta a depressziót, meg "gyávaságnak" az öngyilkosságot. Most meg ő szed gyógyszert a depressziója ellen, és ő is gondolt már arra hogy véget vet az életének, és nagy meglepetésre meg is változott az öngyilkosságról alkotott véleménye.

Azt gondolom, kielégítő lehet a válaszom :)

Gyávaságnak nem tartom, mert nagy lelkierő kell hozzá. Aki gyávaságnak tartja, az valszeg soha nem volt még igazán mélyponton. Nehéz dolog ez, mert a normál ember fél meghalni, és ezért a megoldásokat az életben keresi, az öngyilkosságot gyávaságnak tartja. A mély depressziós viszont nem a haláltól fél, hanem az élettől, mert számára az semmi reménnyel nem kecsegtet. Ezért számára a halál a megoldás. Aki volt már olyan állapotban, hogy semmi hite nem marad az életben, tényleg nem hiszi, hogy létezik javulás, az átértékeli, hogy mi gyávaság meg mi nem az. Az ilyen embernek megfordul az életösztöne, és utána már az élettől fél. Neki meg az életben maradás a gyávaság, mert úgy érzi, a halál az igazi megoldás. Ez egy olyan állapot, amit egészséges ember nem ért.

Bizonyos értelemben egyébként megoldás, amennyiben megoldja a problémákat. Csak hát úgy megoldás, mint a szovjetek egykori megoldása egy mesterséges tó létesítésére az, hogy földalatti atomrobbantással állították elő. A tó azóta is sugárveszélyes zóna. Az öngyilkosság is kb. ilyen. Minden probléma eltűnik, de minden lehetőség is, a környezetnek meg kárt okoz. Ezzel együtt meg kell érteni, hogy van az az állapot, amikor más kiút nem látszik. Nem a haláltól kell a legjobban félni, hanem az értelmetlen szenvedéstől.

És sokszor tényleg nincsenek meg az eszközei és nem is lesznek. Azt nem fogja fel a sok agyhalott élet-igenlő ember, hogy a társadalom, a rendszer szándéka, hogy ezek a nyomoronc emberek életben maradjanak, mert máskülönben nem lenne alsó viszonyítási alap. Nem örülne a kis szavazó birka a 150 ezres fizetésének és a 20 éves lakáshitelének. Ha nem lenne alsó viszonyítási pont, akkor csak felfelé lehetne nézni, ő lenne az alsó pont és ő érezné rosszul magát.

Ez egy olyan kör lenne, aminek az lenne a vége, hogy alig maradna ember a Földön.

Ezért kell életben tartani az összes olyan embert, akinek reménytelen a helyzete és az egész jövője. Ők a negatív példa, ami miatt jobban érzi magát az, aki tőlük jobb helyzetben van. Tud dolgozni, termeli a hasznot, adózik, költekezik, amiből szintén adózik és ez megy majd élete végéig.

Szerintetek miért öl az állam milliókat meg nem született gyerekekbe? Minden államnak a minél több ember az érdeke. Zéró összegű játszma, ahol ha Nobel-díjas tudósok és sikeres vállalkozók lesznek, akkor húzzák a GDP-t, de ha Hős utcai drogosok, akkor se baj, hiszen negatív példaként lehet uszítani a népet, hogy "Nézzétek meg, miattuk kell ennyit adóznod, ők lopják a pénzeteket, miattuk rossz a közbiztonság, stb." miközben minden mögött az állam áll. De a nép ilyenkor nem az aktuális kormány tagjait fogja karóba húzni, hanem gyűlölködik egy másik csoport iránt.

A legtöbb öngyilkosjelölt tökéletesen átlátja a rendszer működését, ezért hozta meg MEGALAPOZOTTAN ezt a döntést, hogy nem akar többé ilyen világban élni, mert számára ez nem okoz boldogságot.