Enyhén fel vagyok háborodva az ezen a fórumon olvasható egyik kérdésen:"Az asperger szindróma genetikailag öröklődik-e? "+a hozzászólasokon. HOGY LEHETETT ILYEN HÜLYÉT KERDEZNI?

Akkor még jó, hogy eddig azon ájuldoztál, hogy az aspergeres kérdező nem szeretne aspergeres gyereket. Baromi lényegre törő volt, mint „pszichiátriai kritika”.

„Ti elhiszitek egy ilyen társaságnak [...]” – ezt most hogy képzelted el? Hogy a pszichiátriai szakorvosin minden orvos szociopata lesz, és onnantól egy világméretű összeesküvést szolgálnak? Mert tudod ha a pszichiátria az, aminek látod, akkor minden orvosnak észre kell vennie, hogy semmit nem ér, amit csinál, szóval szerinted testületileg szociopaták, mind egy szálig. Tényleg vannak komoly gondok a pszichiátriai szemléletben (igen, sok pszichiáter szerint is), de ez nem azt jelenti, hogy az alapoktól szar az egész és nem létező problémákat találnak ki. És azt amúgy vágod, hogy magát az autizmust/aspergert hagyományos értelemben NEM kezelik?

Az is baj, hogy olyanról „filozofálsz”, amihez láthatóan nem értesz. Amit eddig összehordtál, az édeskevés egy „pszichiátriai kritikához”. Ennyi erővel abba is beleszólhatnál, hogy miért omlott össze a genovai híd (pl. mert a mérnökökben sem bízol), igaz a hídszerkezetekhez se értesz, de ez ne vegye el a kedvedet...

Nem kell megbíznod a modern pszichiátriában, kezdj el szakirodalomból tanulni az emberi psziché működéséről (akár 70+ éves anyagokból is, amikor még nem létezett a gyógyszerorientált pszichiátria!), aztán 1-2 év tanulás után (ami most kivételesen ne Szendi legyen), amikor már értesz valamit az emberi psziché dinamikájából, akkor gyere vissza és mondd, hogy az Asperger-szindróma diagnosztikai tünetei szerinted egészséges jellemvonások. Amit persze így még Szendi sem állít, de annyi baj legyen.

Jó lenne eldöntened, hogy az Asperger „nem baj, mert valójában egy egészséges személyiségtípus” VAGY „nem baj, mert kompenzálható, és amúgy a magány meg a szenvedés is normális dolog”, mert egyszerre több irányba magyarázol, és minden szart bedobsz, ami érvként működhet az Asperger „mellett”. A rosszul kompenzáló aspergeresek nyomora nem baj, mert a szenvedés úgyis része az életnek?... akkor végül is semmilyen másféle betegé se baj. Fogászatról is azonnal kitiltani a lidokaint, gondolom.

Az eddigi érveléseddel ugyanígy meg lehetne magyarázni, hogy fél lábbal születni nem fogyatékosság, hiszen amúgy benne van a genetikai változatosságban, meg hát nemcsak féllábúak tudnak nehezen mozogni (mutathatsz róla verseket is), és ugyan mit képzel az a féllábú, aki attól fél, hogy a gyereke is fél lábbal születik. Sőt, ki az a hülye, aki nem akarja, hogy a gyereke egyenesen Stepben Hawking legyen? Ha nem mászkál annyit, legalább élénkebb lesz a fantáziája... ugye?

„Mi az hogy "normális"?” – az a mai gyökértelen korszellemünk szerencsétlenségét illusztrálja, hogy mindent relativizálni akarunk, már a pszichés és fejlődési zavarokat is. Ilyen kérdéseket azok tesznek fel, akik nem értik meg, hogy a fajra jellemző pszichés adottságokat (az meg mi) nem lehet relativizálni, max. nem tudomásul venni (aztán persze csodálkozni, hogy mindenki „idegbeteg”). Persze egy olyan korban, ahol bármely adott pillanatban az európai lakosság legalább harmada szenved kisebb-nagyobb elmezevarokban, valóban könnyű azt hinni, hogy nincs is „egészséges psziché", de attól még van ilyen, még akkor is, ha ezt a – rendkívül eredeti – „senki se tökéletes”-jokerrel szeretted volna elintézni.

#7-es válaszoló!

Megértelek......