Az rossz jel, ha szüleim nem is írnak születésnapomon, ha addig mindig megtették?

Kedves Kérdező!

Soraidat olvasva, úgy tűnik, hogy még ma is fontosak Neked szüleid (köszöntése), talán Anyukád, aki a legfontosabb, hisz ő volt az, aki pici korodban a legtöbbet volt Veled. Jól gondolom?

Ha 24 évig írtak és most, hogy eligazítottad Őket...hogy nem kéne, mert Neked ez a túl sűrű kapcsolat-tartás szenvedést okoz... hát nem is igazán értem, hogy Téged mi zavar, mi okozza a szenvedést jobban. A közelségük, vagy a távolság tartásuk? Egyáltalán... Csak levelező kapcsolatban vagytok egymással? Külön éltek? Mióta? Miért? --- Szóval volna egy sor kérdés, amit még tudnom kéne szerintem, hogy tisztábban lássak.

Az emberekkel való kommunikációban nekem is voltak problémáim. Bárkinek lehetnek. De ezen (is) lehet segíteni, javítani. És ha ez javul, márpedig miért ne(?) akkor a barátok szerzésében is újabb lehetőségeket hoz... hiszen gondold csak el... barátok szerzésében épp a közvetlen kommunikáció mibenléte, formája, szépsége, vagy esetlensége, ügyetlensége perdöntő. De, mint ahogyan biciklizni is meg lehet tanulni, úgy a helyes és jó kommunikációt is... a szavak helyes használatát. S ha neked most ez még nem is megy olyan jól... azért ne csüggedj, mert gyakorlással mindent el lehet sajátítani.

Többet most, így nem mondhatok... tudnom kéne több részletet, a kérdésekre a választ.

Az ERŐ legyen Veled!

Az jó, ha érzed, változáson mégy keresztül. Mindenkinek ezt kéne éreznie... hogy folyamatosan változnak, s nem pedig egy helyben toporognak. Az én tapasztalatom, hogy bár sokan szeretnének gyökeres, vagy kevésbé gyökeres, de VÁLTOZÁST az életükben... tele vannak ki nem elégített vágyakkal, meg nem valósult tervekkel... és... mindig csak kívül keresik, úgy értem magukon kívül keresik a hozzá vezető megoldást. Pedig belül kéne keresniük. Magukon kellene kezdeni... a változást, változtatást. Mert minden ember magában hordozza azon lehetőségeket, amelyeket, ha fellel... felismeri...akkor gyökeres változás állhatna be életében.

De nem... Legtöbbször nem... Külső okokra hivatkozik. A másikban, a társadalomban, a kormányban, a szülőjében keresi a megoldást. És hibáztatja... Kedvenc szava járása: - Bezzeg, ha Ő másképp csinálta volna... akkor most nekem mennyivel másabb, jobb lenne! - Na... hát ez a nagy tévedések tévedése.

Örülhetsz, ha saját erődre támaszkodsz és küzdesz... és egyet sose felejts el: Csakis saját magadhoz mérd magad, sose a Másikhoz.

Sose zavarjon, s ne törődj vele, ha úgy érzed... vannak még nálad "jobbak", okosabbak... vagy "rosszabbak", butábbak. Ne hozzájuk hasonlítsd magad. Ne méricskéld, kinél érsz többet, vagy kevesebbet.

Csak önmagadat figyeld, s csak a múltbeli (tegnapi, múlt heti, múlt havi, múlt évi) magadhoz hasonlítsd önmagad. S egyszer csak látni fogod a változást, a változásod...

Az ERŐ legyen Veled utadon!

Így is van. Pontosan. Magam is megtapasztaltam ezen érésbeli fokozatokat, lépcsőket eddigi utamon, de még most is tart, remélem utam végéig.

Tisztában lenni azzal, hogyan hatnak a napi események... nyitott szemmel, de legfőképpen nyitott szívvel járni az úton. S akkor nemigazán érhet meglepetés... hisz magad is észreveszed, hol tudsz még önmagadon változtatni, s bármihez is kezdesz, észreveszed a különbséget... hogyan reagáltál régebben, s hogyan reagálsz most... aminek következtében Más is másképpen reagál majd, mert nem is tudhat másképpen tenni. De, ha mégsem így lenne, nos az nem a Te hibád és nem is a Te felelősséged.

Mint ahogyan az ember nem felelős szüleiért, az Ősök cselekedeteiért, csakis saját magáért.

Az ERŐ legyen Veled!