Hogy nevezik azt a viselkedést/gondolkodást, hogy a sok kudarc után az ember "fellázad" és megsértődik, és szándékosan kínozza magát, löki el magát azoktól a lehetőségektől, amik régebben kudarcot jelentettek?

Pszichológiában van erre valami szakkifejezés? Tehát nem csak egyszeri alkalom, hanem ha az ember már évek óta az egész életét úgy éli, hogy régen sok kudarcot kapott, és utána szándékosan löki el a lehetőségeket?

Például valakinek folyton szerelmi problémái voltak, semmi nem jött össze, de mire tényleg összejöhetett volna, már ellene volt, nem akar belemenni és szándékosan kínozza magát, hogy esélyt se ad beteljesülendő szerelemre.

Hogy nevezzük az ilyen látásmódot, szándékosan önkínzó életvitelt?