Keressek szakembert szerintetek? Nem akarom hogy a kevés hozzám közel álló ember megtudja hogy nem vagyok jól.

Nagyon sok baj van velem mióta megszülettem. A szüleimnek egy két lábon járó probléma vagyok, vagyis inkább csak anyumnak mert apukám nem ismer túlzottan jól (elváltak, tartjuk a kapcsolatot de nagyon ritkásan és felszínesen).

Kevés barátnőm van, de ők mind régi kapcsolatok és eddig szépen megvoltunk. Új barátokat viszont már képtelen vagyok szerezni. A párommal beszélgetek a legtöbbet napi szinten is, amúgy eléggé socially awkward vagyok és ovis korom óta nem sikerült megtudnunk miért, de már akkor látszott hogy valami nem oké.

Elvileg fejlődtem, ez szép és jó, de semmit nem ér mert még így is fogyatékos szinten vagyok a korosztályomhoz képest. Nem hiszek abban hogy magadhoz képest mérd a fejlődésed, ebben az esetben szerintem irreleváns.

Igenis akkor lesz valaki életképes ha a szociális skilljei nem maradnak el a többiekétől.

Elvileg van elég intelligenciám, van pár dolog amiben tehetséges vagyok és hajtani is nagyon tudok de őszintén mit ér ez szociális készségek nélkül? A négy falnak mit bizonyítsak?

Úgy érzem nem bírok tovább így élni. Kiégtem, még van egy évem egyetemen, utána üresség nem tudom mi vár. A nyári munkámból sikerült kicsit félretenni, de nem hiszem hogy két hónap alatt helyrepofoznak, több éves kezelést nem tudnék fizetni, mert nem akarom hogy a családom megtudja és önállóan egyelőre nem jók az anyagi kilátásaim.

A lényeg, hogy nagyon félek tudatni a hozzám közelállókkal hogy nagyon nem oké semmi sem.

Az egész életem arról szólt (számomra, legbelül) hogy bebizonyítsam hogy nem vagyok nyomi és majd egyszer büszkék lehetnek rám és nem kell szégyenkezni miattam. A barátaim is elfordulnak majd tőlem, ha látják hogy még mindig abban a pocsolyában ülök amiben megismertek. és jogosan, mert mindegyiküknek nehéz élet jutott mégsem adták fel és számukra érthetetlen ha valaki nem küzd tovább.

A barátom valamennyire tudja hogy imbolygok de azt hiszi csak a szokásos, ezért nem aggódik, ő hisz bennem. Csak már kicsit fárasztó hogy játszanom kell a jólvagyok-embert, bűntudatom van amiért 'hazudok', viszont azt érzem kötelességemnek hogy ne okozzak aggodalmat ezeknek az embereknek mert már így is sokkal tartozom nekik...

24/N