Egyedül vagyok és kezdem feladni, ebből nem is tudok már kijönni?

Tudom, hogy senkinek sem az tűnik a legjobb elfoglaltságnak, hogy más nyavalygását olvassa és hogy valószínűleg az, hogy ezt mind leírom semmin nem fog változtatni, de annyira reménytelen már minden.

Egyedül vagyok a problémáimmal, nem segítenek a szakemberek. Szorongok, depressziós vagyok évek óta... emiatt már kezdtem besavanyodni és egy irigy ember lettem. Egyre rosszabb minden. Már lassan szenvedélybeteg is leszek. Érzékeny vagyok, rengeteget sírok, az emberek pedig csak elhagynak engem.

Nem tudom leküzdeni a szorongást, főleg a szociális szorongás az, ami miatt beburkolózom és magamba zárkózom. Ebből származik az, hogy irigy vagyok azokra, akik nem szoronganak és élik az életüket. Agresszív vagyok és kicsinyes, egész nap csak a problémáimon merengek. Ideges vagyok, nem tudom elviselni ha bunkóznak velem ezért inkább kerülöm az interakciókat. Múltkor bevettem 5 db Frontint hogy megöljem magam. Nagyon jól tudtam, hogy nem fog megölni, mélyen legbelül nem is akarok én meghalni, csak menekülni akarok a problémáim elől.

Megoldás? Jártam szakemberekhez, a város egyik legjobb szakembere kipics*zott és átvert, nem segített. A másik meg folyton telve van, nem fogad. Nem is tudom, hogy akarok-e szakemberhez menni, segít-e... Soknál jártam már.

Egy időben próbáltam mindig olyan helyzetekbe kerülni, ami ijesztőnek tűnik, hogy hátha bátrabb leszek, de nem. Barátkozni már nem barátkozok, mert nem szeretem a bunkó embereket. Jártam konditerembe, voltam önkéntes, mindent megpróbáltam elkövetni annak érdekében, hogy erősebbé váljak, de csak gyengítettek. Nem akarok ilyen gyengén élni, nem akarok beburkolózva irigykedni másokra, de máshogy nem megy. Véget akarok már vetni ennek, vagy így, vagy úgy...