Egyáltalán nincs szükségem kapcsolatokra, tökéletesen elvagyok egyedül is, de a szerelem emléke kicsit hiányzik. Meg tud az ember változni?
Barátaim sincsenek annak ellenére, h a kollégáimmal, családommal, egyéb körülöttem lévőkkel jó a kapcsolatom. Bennem az a gondolat alakult ki az évek során, h talán legtöbben azért keresik más társaságát, mert vagy hiányzik a személyes interakció, vagy valamiben megerősítésre várnak. Előbbiből kijut elég a mindennapokban, utóbbira pedig egyáltalán nincs szükségem.
Egy dolog aggaszt kicsit, h emlékszem, kb 15 évvel ezelőtt egyszer szerelmes voltam. Az érzést már nehezen idézem fel, de az tuti, h nagyon kellemes volt. Egy epizód maradt meg erősen, h kb repülök haza boldogságomban, totál kiesett időérzékkel. Ezzel kapcsolatban zavar, h bár könnyen megszerzem a kiszemeltjeimet, a kapcsolataim mégis csak eljátszott vonzalom, megszokás, mint szerelem. Valahogy zavar, h egy csomó lány milyen könnyen hívható randira, alig kell valami a boldogságukhoz, de mikor szerelmesek lesznek, én onnantól megunom az egészet. Mit tehetnék, h képes legyek szeretni valakit? Ha voltál ilyen helyzetben, te hogyan kezdted el a változást?
Tehát tökéletesen elvagy de mégsem.Ahogy Böbe írta, az ember társas lêny.És mindenkinek szüksége van egy társra.Bár tudom ez nem ilyen egyszerű.
Te csak sodródsz(és nem, nem a pozitív jelentésű "hagyd magad sodortatni az árral" dolog).Ide-oda.Könnyen megkapsz bárkit? Ez elég nárcisztikus kijelentés de oké.
Miért érnéd be bárkivel? Te valójában boldogtalan vagy mert tudod hogy ez nem helyes.Csak azért mert sok lány megkapható,nem kell összejönni velük.Olyat találj akiért harcolnod kell.
De aki szíven üt,és nem kell tettetned hogy szereted őt.Aki a te saját tükörképed és elfogad téged amilyen vagy de aki ugyanakkor pofon vág ha túl sokat képzelsz magadról.Oké, talán kicsit elkalandoztam....
Szóval állj le ezzel a nem kell senki, de azért mégis... A változás csak rajtad múlik.A lényeg hogy kiegyensúlyozott és boldog életet élj,és hogy ez meglegyen, elég egyetlen szó:Önismeret.
Ált:
Lelkileg úgy érzem teljesen rendben vagyok, a munkámat lendülettel és örömmel végzem, rendszeresen bringázom, edzek, hangszeren játszom, sokat vagyok a természetben, gyakran mozdulok ki, mellette mindig hagyok elegendő szabadidőt is, csak úgy gondolkodni, megnyugodni.
Tehát a depresszió semmilyen jelét nem érzékelem magamon.
Küzdés, társ, nárcizmus:
A bárkit megkapok dolog nyilván túlzás. Sőt. Gyakorlatilag az önbizalmam álarca mögül nem is a nőt szólítom meg, hanem az ösztöneit. Magabiztos valakinek tűnök aki udvariasan nyitja a kocsiajtót, élvezem a játékot, valójában ahogy a csaj bedől ennek, az egész lényétől kicsit elmegy a kedvem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!