Nem lehet legyőzni a depressziót?

Vigyázz nehogy megártson a sok gyógyszer. Ha nem érzed jól magad a bőrödben, akkor ne zárkozz el, a zene hallgatás is nyugtató hatású lehet az emberre de emellett még rengeteg dolog. Sokféle élelmiszernek is nyugtató hatása van, pl. A máknak, a méznek. Hidd el hogy nem lehetetlen leküzdeni, csak higgyj benne. Csinálj olyan dolgokat amiket szeretsz, próbálj meg egy kicsit pozití lenni, szocializálódj akármi :)

Nekem 1 év volt,és pokoli, de már 2 hónapja nem szedek gyógyszert, és jól vagyok. Nekem a meditáció segített. Elég súlyossá vált a betegség. Volt, hogy szét matricáztam a szobát, utasításokkal, pl.: kelj fel, öltözz át, fésülködj meg, egész folyamatokat leírtam, mert egyszerűen nem ment, vagy csak elfelejtettem, nem akaratból, de a memoriám szét esett. Újra mint egy kis gyereknek mindent megkellett "tanulnom". A pánikrohamok teljesen elvettek minden erőmet. A tudatosítás, az sokat segít, hogy felismered, hogy ez most az és megfigyeled, hogy mitől van, én feszegettem a határaim, tudtam, melyik tünet a gyógyszer, melyik a betegség. Mikor megpróbáltam elsőnek lerakni a gyógyszert, nem tudtam a tüneteket legyőzni, újra elkezdtem szedni, de mellette egyre több alternatív dologba kezdtem. A pánikrohamot úgy győztem le, hogy nem voltam egyedül, de még is. Pl.: mentem az utcán, de a testvérem nem mellettem jött, hanem mögöttem pár méterre, adott egy fajta biztonság érzetet, majd mikor legközelebb kimentem az utcára nem jött roham. Vagy pl. felszálltunk a buszra, de nem ültünk egymás mellé, valamint fokozatosan bővítettük a teret, elsőnek csak a sarokig mentünk, majd még távolabb. Én nagyon társasági ember voltam és egyedül jöttem mentem mindenfelé, nekem ez a betegség óriási küzdelem volt és felfoghatatlan, hogy lehetséges. Most, hogy kezdek kilábalni belőle, érzem azt, hogy újra a régi lehetek. A gyógyszerekkel sem voltam barátságban, mikor elkezdtem szedni, már egyből azon gondolkodtam, mikor fogom lerakni, meg hülyeség, és csak újabb probléma, mert ráfogok szokni, nem akarok függő lenni sokáig ment bennem ez a dac, majd pedig el fogadtam és úgy álltam hozzá hogy rendben valamiben biztos fog segíteni, de közben azon dolgoztam magamban hogy azt a problémát oldjam meg a lelkemben, ami valójában kiváltotta az egészet. A gyógyszert is éreztem, hogy miben segít, de voltak napok, amikor egyáltalán semmiben, szóval éreztem, hogy nekem kell tenni és küzdeni, hogy ne uralkodjon el rajtam az állapot, ha mélyen voltam, minden olyat erőltettem, amit nem akartam az adott pillanatban. Mikor sikerült valamit megcsinálnom, borzalmas lett, de jó érzés volt, hogy de végre felülkerekedtem és elkezdtem és lett valami eredmény. Újra elkezdtem azokat a dolgokat csinálni, amiket előtte szerettem és olyankor teljesen elterelődött a figyelmem. Még mindig vannak hullámok, de már nem olyan mélyek és nem olyan nehéz kikerülni belőle, sikerült a gyógyszereket elhagynom, elfogadtam a mellékhatásokat is, türelmes lettem és mindig azt mondogattam, hogy elfog múlni. Hetekig nem mozdultam ki, még a szél is zavart, a kertbe se mentem ki, ma már nincs olyan nap, hogy ne menjek el a kedvvenc parkomba, csak 5 percre, de megyek, megnyugatat. Bicikli, séta, sport, könyv, ZENE, éneklés, tánc, film, jóga, meditáció, rajz, fény, mind mind segít, csak csinálni kell. A csoportos pszichoterápia is sokat segít.