Nincsenek barátaim, az emberek csak kihasználnak. Pszichiátriára kéne mennem?

Akik szivattak és kihasználtak valószínűleg fiatalok voltak nagyon és sokan azért követik a nyájat, hogy nehogy őket is kiközösítsék.

Nem hiszem, hogy veled lenne a probléma, inkább velük. Szimplán csak nem találtad meg azokat az embereket akiknek szüksége van rád és neked is rájuk.

Ha szeretnél írhatsz nyugodtan és beszélgethetünk,nekem sincs túl sok barátom :) 18L

Nekem is ugyanez a problémám.mint neked:('szalagavatom sem volt se barátnöm. Csak már 25 vagyok . Azt hittem fog változnk,de nem csak rosszabb lett,egy barátnöm sem volt az életemben,se haver,se barát se senki,sulyos mély depressziom van.

25/f

Szerintem nem pszichiáterre lenne itt szükség hanem egymagadban tisztázni a dolgokat. Mit vársz egy barátságtól, hogyan tudod félre tenni az elvárásaidat egy új ember megismerésekor, mit tudnál máshogy csinálni... Lehet hogy ez lehangoló és szomorú de nem mindig másokban van a hiba.

/Persze ettől még nem lesz kevésbé hibás aki nem képes ember módjára közölni a hibáidat/

Amikor magányosak vagyunk sokszor csak tapicskolunk az önsajnálatban és nem is a magány érzése hanem az egónk simogatása húz egyre lejjebb. Ez egy nagyon veszélyes játék de van kiút. Ami nekem segített az a figyelem elterelés egy hobbival, érdeklődéssel. Lehet hogy meglepne mennyi mindent tudsz meg ha mélyen befelé fordulsz és értékeket kezdesz keresni magadban. amint ezeket kamatoztatni kezded megszűnik az erőlködés, hitelesebb leszel és az emberek jönni fognak. Nem igazi barátok, te sem leszel egyből az, fognak csesztetni, fognak szívatni, de ha sikerül egy kommunikációs csatornát létrehoznod valakivel ahol a konfliktusokat kezelni kezded, az már egy jó út.