16 évesen van lehetőség önként befeküdni a pszichiátriára?

Szülői beleegyezés nélkül? Mármint ha ők nem akarják? Nem mondom hogy nem vagyok jóba a családommal, de nem tudom szeretni őket feltétel nélkül, gyakran nem szeretem őket, kivéve apukámat, mert ő az egyetlen aki mellém áll ha olyanról van szó. A rokonaimat sem ngyon bírom, nagyszüleim kioktatnak, kislánynak néznek, többiek meg lenéznek, senkit sem érdekel hogy velem mi van, egyszer nem kérdezik meg mizu, max ünnepekkor a kezembe nyomnak egy béna ajándékot. Csak a szüleim erőltetik velük a folyamatos kapcsolatot. KIcsit besokkaltam így iskola miatt is, hiszen mindig is maximalista voltam, megfelelési kényszerem van, és idén hiába tanultam nem leszek kitünő, ami nagyon felemészt. A családban mivel senki nem figyelt rám, és vágytam rá, elkezdtem hipochonderkedni, mindig féltem valami bajom, így orvoshoz jártam, mert ott legalább fontosnak éreztem magam, de egyszer az egyik orvos talált nálam valamit, amin azóta kattogok, sőt, kialakuló münchausenem van szerintem, mert állandóan délutánonként ülök a kórházba és nézem a beteg embereket arra vágyva én is oda kerüljek, mert akkor fontos leszek. A testemmel is bajom van, sportolok, de a kajáról nem tudok lemondani, útálom magama amiért eszek, de hányni nem tudok. Ha felidegesítenek akár irrhon,akár suliba, elkezdenek folynia könnyeim, nem azért mert fáj, csak nem tudom , és azonnal meg akarom vágni magam. Ez a dolog nálamkb tavaly szeptember óta van, sajnos vagdostam magam, nagyjából eltűntek a hegek, és most is csak azért állok ellen mert nyár lesz és egész télen azon dolgoztam hogy most ne látszon...Ezenkívül a baráti társaságomból is kezdek kiesni, mert most az a menő ha minden hétvégén buli, de engem nem engednek hajnalig bulizni, így a barátaimat is kezdem elveszíteni. Nyáron dolgozni is fogok hogy független legyek. Kezd eluralkodni rajtam a pánikroham, néha nem merek kimenni az utcára nehogy valaki meglásson, ne találkozzak ismerőssel. Sokat gondolkozok azon jó lenne ha nem lennék itt, el kéne költöznöm valahova ahol senkit nem ismerek és új életet kezdeni, emellett tufom ez nem megoldás, és kezdem azt érezni szakemberre lenne szükségem. Adott kórház pszichiátriájára van lehetőségem beutaló nélkül és szülő nélkül elmenni, hogy kapjak valamit amitől jobban leszek? Vagy befeküdhetek kb2-3 hétre, hogy segítséget kapjak? Szüleimmel nem beszélek meg soha semmit, mert akkor azonnal mindenbe beleavatkoznak és tiltanak hogyha megtudjá k pl kivel mit csinálok stb, így velük nem szeretném megbeszélni, így nem gondolják hogy ilyen jellegű problémáim vannak. HA pszichiáter ad papírt hogy érdemes lenne a efekvés akkor a szülő ellenállhat? NAgyon megköszönöm ha valaki segít!