Apám ilyenekkel fenyegetett, hogy rám hívja a mentőket és bevitet a pszichiátriára, létezik ilyen?

Elvileg egyetértek az előzővel. Vagy még inkább: apádat kellene szélnek ereszteni, menjen, amerre lát.

Viszont tudom, hogy sajnos egy több éves házasságból/kapcsolatból nem olyan könnyű kilépni, ráadásul valószínűleg anyukád azt hiszi, hogy abszolút "normális" ez az alárendelt szerep. Pedig nem. Apád ugyanúgy kiengedhetné a tyúkokat, meg bármi mást is megcsinálhatna otthon, de gondolom, csak lustálkodik egész nap, kiszolgáltatja magát, meg pofázik.

Szóval szerintem beszélgessetek el egy kicsit anyukáddal, próbáld meg afelé terelni, hogy ez a helyzet nem sokáig lesz már fenntartható, ezért mindannyiótok érdekében lépni kellene. De hirtelen sikerre semmiképp se számíts. Talán még ha a rokonságból, ismeretségi körből lenne valaki, aki normálisan gondolkodik, és elég határozott, ő beszélhetne anyáddal.

Nem mellesleg nincs olyan, hogy "valakit bezáratni a szocotthonba", az nem így működik. (Hanem eleve saját jelentkezés alapján, és akkor is éveket kell várni...)

A pszichiátriával való fenyegetés már problémásabb, mert elvileg bekamuzhat bármit a telefonban, ami miatt ki _kell_ mennie a mentőnek, pl. hogy törsz-zúzol, verekedsz, azaz másokra veszélyes vagy; vagy hogy öngyilkosságra készülsz, azaz magadra vagy veszélyes - ugyanis ez az a két kivétel, amikor valakit akár akarata ellenére is lehet gyógykezelni. Persze azért ez nem úgy megy, hogy valaki telefonál, és már viszik is a másikat; mentő csak nagyon indokolt esetben megy azonnal; inkább a házi orvoshoz vagy az ügyeletes orvoshoz irányítják a hívót, az orvos pedig kimegy, és megvizsgálja az állítólagos beteget. Ő dönt, hogy valójában szükséges-e a kezelés megkezdése. Szóval elvileg no para, de azért egy ilyen helyzetben el tudom képzelni, hogy valaki annyira összezavarodik, megijed, hogy az orvos elég furcsának találja a viselkedését ahhoz, hogy szükségesnek lássa a kezelést. Ha teljesen nyugodt valaki, normálisan tud beszélgetni az orvossal stb., akkor nincs gond.

Most még az jutott eszembe, hogy adott esetben ezt a "fegyvert" apád ellen is fordíthatnátok, bár nem tudom, hány éves vagy, de 14 felett szerintem már képes rá valaki. Szóval ez most egy kis "gondolatkísérlet" lesz: a legközelebbi ilyen kirohanására teljesen nyugodtan lehetne közölni, hogy most fejezze be, vagy ti fogjátok ráhívni a mentőt, hogy vigyék el a pszichiátriára... Elmeállapotától és habitusától függően vagy bekussol, vagy még jobban elkezd kiabálni, fenyegetőzni stb. - utóbbi esetben pontosan azt a viselkedést produkálja, ami már nem tartozik orvosi vagy rendőri szemmel az elfogadható kategóriába, szóval egy csendes félmosollyal ezt is lehet vele közölni, hogy oké, folytassa csak, ha tényleg a kórházban vagy a rendőrségen akar kikötni. És ha eljuttok idáig, akkor _tényleg_ hívni a 112-t, elmondani, hogy őrjöng, fenyegetőzik; ha fizikai bántalmazást helyez kilátásba, akkor azt is, vagy ha esetleg meg is üt valakit, akkor főleg... Nagyon fontos, hogy mindezt olyan helyen mondjátok el a segélyhívó számon, ahol biztonságban vagytok, nehogy tényleg megsérüljön valamelyikőtök (pl. bezárkózni az egyik szobába, lehetőleg olyanba, amelyikből ki tudtok jutni az ablakon át, ha esetleg rátok törné az ajtót - és biztonságos helyre kell jutni, pl. utca, ahol akár segítségért is lehet kiabálni, amíg kiérkeznek a rendőrök vagy a mentők.

Azt még tudni kell hozzá, hogy sajnos még mindig sok rendőr megpróbálja lerázni a segítségkérőt, mondván, hogy semmi közük hozzá, és nem mennek ki, amíg vér nem folyik. - De ez törvényellenes; minden egyes segélyhívásra (amiket amúgy automatikusan rögzítenek is a központban) ki KELL menniük, és szükség szerint intézkedni. Tehát ha esetleg a rendőr nem akarna kimenni, akkor nyugodtan meg lehet említeni neki, hogy panaszt fogtok tenni a kapitányság vezetőjénél. De amúgy az utóbbi években a 112 már nem szokott átkapcsolni a helyi rendőrségre, hanem felveszik a bejelentést, és ők továbbítják; és nem szoktak vitatkozni meg hárítani.

Mondanám, hogy remélem, nem fordul ilyen komolyra a dolog, de sajnos vagy tűritek tovább a diktátorkodását (ami marhaság lenne), vagy kiléptek a játszmából (ami meg lehetséges, csak nem könnyű, még akkor sem, ha anyukád belátja végre, hogy egy ilyen állat mellett soha nem lesz jobb élete sem neki, sem neked).

Megteszi.De pont ő az aki megvert és bőgni mertem és engem fenyegetett a pszichiátriával.

Vagy volt, hogy 41 fokos lázam volt és ugyancsak azzal fenyegetett.

Magyarul megteheti ez a szemét.

Úgyhogy ismerős a helyzet és megteszi.

Mellé állnábak ráadásul,mert ő a "felnőtt".

Előző:

És te kértél segítséget a gyermekjóléti szolgálattól vagy bárki illetékestől a bántalmazás miatt? Vagy csak tűröd, hogy sorozatban megsértse a jogaidat?

Egyébként nem "állhatnak mellé" csak azért, mert felnőtt. Az orvosnak a páciens egészségi állapota a döntő, semmi más. Ha nem helyesen jár el, őrá is lehet panaszt tenni, akár a gyámhivatalnál is.

A volt férjem úgy vitetett be hogy kihivta az ügyeletet és valótlanságot állított. Mire hazaértem a templomból az ügyelet várt.

És mivel zavart voltam ( nem értettem miért hívta rám az ügyeletet) bevittek. Igaz nálam korábban skizofréniát diagnosztizáltak.

Amig bent voltam a szeretőjét oda költöztette. Én 2 nap után zárt osztályról nyílt osztályra kerültem, mert látta a doki hogy nem volt igaz a férjem áll8tása. Ugyanakkor a birói végzésben olyan valótlanságok voltak amiket én sohase mondtam senkinek. Pl. Hogy azt gondolom hogy meg akarnak mérgezni. A 3 hetes kórházi tartózkodásom alatt egyszer "látogatott meg". Akkor is csak azért hogy a családi pótlékot és a gyest a nevére irassa. Kihasználta, hogy, harmadjára vitetett be és én addan a tudatban voltam hogy évekig bent leszek. Azóta eltelt 5 év. Elváltunk. Új életet kezdtem. A gyógyszereket azóta is szedem, mellette tünetmentes vagyok.

A lényeg hogy ha rád is hivja az ügyeletet próbálj higgadt maradni és úgy válaszolni az ügysletes orvos kérdéseire.