Szociopata a barátom?

Nemrég óta együtt vagyok egy sráccal, 2 hónapja kezdtünk járni. Kísértetiesen hamar meglett a közös hang, úgy tűnt, ugyanolyan mint én, sőt már az elején mindent ő akart fizetni ( a szállodát is ami betervezve sem volt) hiába nem akartam neki hagyni, ő mindenre meghívott. Fenn a szobában pedig csak beszélgettünk, órákat, vicces vagy épp filozófikus dolgokról, az álmainkról stb. Már ott és akkor nagyon romantikus dolgokat mondott. ( zárójelben, nem semmi olyasmi nem tőrtént) akkor még. De utolsó nap kezdtem valamiért kellemetlen érezni magam, hogy ő 25 éves, miért foglalkozna egy kis szűz 19 évessel? Vagy lehet pont ezért...? Amikor látta hogy kellemetlenül érzem magam, lenyugtatott, de aztán végül csúnyán kirobbant belőlem az egész, mire ő lefogott, nevetett és láttam valami fura fényt a szemében, a hangja is megváltozott, tényleg, tisztára irracionális, új és félelmetes helyzet volt ( saját bevallása szerint multiplexes) és azt mondta:„ ugyan, ki foglalkozna használt árúval? ” és nevetett, mint valami beteg, torz ember, de mást nem csinált. Együtt aludtunk és csak szorosan hozzámbújt. Azt mondta, szeret és fontos vagyok neki.

Később, mikor megtörtént, én is akartam a dolgot, egyszerűen elragadott a hév, ő pedig gyengéd volt velem, és nem volt rossz a dolog. Azt hiszem/ hittem beleszerettem. És ő ezt tudja? Lehet.Aztán igen, elmondta, hogy neki ez a kötődés kialakításához kell. Hogy néha szeret, de inkább mintha csak masolná a szeretet érzését. Amikor sírtam vagy magam alatt voltam, mindig mondta, hogy ne féljek, ő nem megy el, és a " másik énje ” se a fejében. Ha beüt a kattja, nem kedves dolgokat mondd. Nem azt, hogy szeretlek, hanem inkább úgy fogalmaz, „ én mindened akarom. A tested és a lelked. És igen ez tarthat halálig is. Én itt leszek. Te erre az énemre vágysz valójában. Neked EZ kell.” Gyengéden, mégis erőszakosan azzal a másfajta hanghordozással. És fáj beismerni, de ez is tetszik benne.Szerintem kiismert. Valamiért vonzom az ilyen alakokat ( egyébként érzelmileg én se vagyok ép sajnos) . Nem tudom, milyen úton járok már, össze vagyok zavarodva, teljesen tisztán akarok látni. A pszichiátriai papírjait nem láttam még, mert nem akarja megmutatni, de Isten engem úgy segéljen, egyszer elolvasom. Együtt vagyunk mai napig. Még. Igazából menekülni is akarok, meg szembeszállni is, de érdekel hova vezet ez. Tudnom kell, nem szeretek összezavarva lenni. Ha nektek itt, bárkinek, volt hasonló tapasztalata, leírná milyenek? Mi lehet ez pontosan? Milyen velük az élet úgy igazából? Hogyan létezhet ilyen " ember"?