Mit csináljak ezzel a szörnyű gondolattal?

Menjél el vele orvoshoz, és ezt komolyan mondom.

Hát egy fondendoszkóp és egy tüdősóhajttatás aligha oldaná meg, de ha rámeditálsz, ha megkérdezed magadtól, mi ez? akkor lehet, hogy előrébb jutsz.

En ebbol valamiert egy szot se ertek... most mi van? Nem olted meg? Lajkolt?

Megakartad ölni mert nem lájkolt téged?

Ha azóta is aktív a Facebookon, akkor valszeg nem ölted meg. (Most már csak azt kell kinyomoznod, hogy esetleg nem keféltetek-e egy orbitálisat...) :D

Valaki ért belőle valamit? Szerintem ezt részegen írta ki a kérdező... :D

Szerintem a kérdezőnek komoly pszichés problémája lehet, amelynek egyik megnyilvánulása a szorongás, kényszergondolat.

Igen ez kenyszergondolat. Pszichiater es pszichologus kell.

Igen, kenyszergondolat. Az elso verzioban elmesz pszichiaterhez/pszichologushoz, ahol gyogyszereket kapsz es jo esellyel pszichoterapiara kuldenek. Ha otthon, magadban akarod elintezni (amit valoszinubbnek tartok), akkor az nehezebb feladat lesz, de nem lehetetlen. Majdnem egy evig voltam kenyszerbeteg, es meg ma is van "utoszele", de kordaban tarthato. En azt javasolnam, hogy ne elnyomni probald magadban, mert az hatalmas feszultseget szul majd benned, es azt hiszed, kvazi megorultel. Fogadd el ezt a gondolatod, fogadd el, hogy beloled jon, es ez is te vagy, ne akarj tole megszabadulni. Biztos hogy van egy pozitivabb "benso hangod", ami ilyenkor azt mondja, hogy "dehogy oltem meg, ez nem normalis". Ezzel probald a rossz gondolatnak megmagyarazni, hogy miert nem tetted, te normalis vagy, nem lennel kepes embert olni, es probalj szep kepeket vetiteni magad ele, meditalni, sportolni, egeszsegesen enni, tobb idot tolteni a csaladoddal, barataiddal; ha erosebb az idegrendszered, akkor itt beiri kulcsszonak a "kenyszergondolatok/kenyszerbetegseg"-szavakat, es mas, hasonlo helyzetben levo emberekkel osszebaratkozni. Viszont ha egy heten belul nem mulik el, mindenkepp fordulj pszichiaterhez, nyugi, nem dug zartosztalyra, de ez az allapot igen meg tudja keseriteni az ember eletet, hosszutavon is...

Sajnos én is kényszerbeteg vagyok, ezért áttudom érezni a helyzetet. Mindenképpen tanácsos lenne egy szakembert felkeresned...