Milyen egy PTSD-s INTJ?

Saját tapasztalat PTSD-s INTJ-ként. Szinte totális érzéketlenség, van éppen egy vagy két ember, akinek érdekelnek a dolgai, érdekel, ha mondjuk fáj valamijük, de a többiekkel szemben totális intolerancia - ha bármilyen idegesítő mozzanatot tesznek vagy frusztráló hangot adnak ki, ugrasz.

A Te-funkciód ( INTJ = Ni-Te-Fi-Se) előtérbe kerül, ezért a türelmedet is gyorsan elveszted, szinte mindenki fel tud idegesíteni, és hiába töröd magad... egyre gyakrabban esik meg, hogy akaratlanul vagy durva olyanokkal, akik fontosak neked. Az előnye, hogy még logikusabb és határozottabb vagy, mint előtte.

Mivel egy PTSD-s beteg görcsösen figyeli a környezetében fellépő legapróbb változásokat, például az emberek mozdulatait, egy PTSD-s INTJ szinte állandóan fáradt. Ez azért van, mert a Se funkció a felelős az "itt és mostra" való koncentrálásért, a környezeted pillanatnyi eseményei alapján történő rögtönzése, ami az INTJ-nél a legalulfejlettebb, az egészséges esetben legritkábban használt funkció (ahhoz, hogy kiteljesedjen a használata, a Ni, a Te és a Fi félrevonulása kell).

A személyiségtípusod megnehezíti a gyógyulást is. Az érzelmi funkciód harmadik helyen van, szóval alapvetően se a legerősebb, ráadásként még introvertált is, befelé fókuszáló. A megerősödött Te-segítségével ez annyit tesz, hogy a bevett beszélgetős terápiák konkrétan leperegnek rólad... már, ha el tudod mondani, mi zajlik benned. A PTSD-s INTJ szinte maximálisan begubózik, behúzódik a kis világába a traumát idéző történések hatására, ami kívülről nézve kissé katatónnak is tűnhet.

Még egy hátráltató a Fi-részéről; mivel harmadik helyezettként a funkciós sorrendben számít fő funkciónak, időnként fel se tűnik,hogy van. Ám egy PTSD-s ember agya durván össze van kuszálódva, aminek a következményeként változatos időközönként... jobb szó híján kitör a Fi. Ezek a nagy érzelemkitörések az INTJ környezetét is megijesztik és magát az INTJ-t is, mivel annyira se logikusak, mint az átlag érzelmek, nem tud mihez kezdeni vele, képtelen felmérni, hogy mit miért csinál, hogy a külső emberekre hogyan hat.

Plusz a Te-kiteljesedéseként, ha bármi olyat tapasztalsz, ami felidézi a traumát, egy olyan történés vagy emberi mozzanat, akkor átlagban nagyon gyorsan és hirtelen támadóba mész át, egy bármi áron megszüntetendő fenyegetésként fogod fel - akkor is, ha ez az illető speciel az orvosod, aki segíteni akar. Az agy valamilyen szinten úgy van vele, "egyszer hagytad, hogy belehúzzon az a valami abba az állapotba, amiben vagy, hát akkor most megmutatod, hogy ez nem történik meg újra!".

És mivel az INTJ alapvetően is egy olyanfajta ember, akinél egy dobásuk van az életben, bárki, aki a kiváltó körülményekre emlékezteti, akár egyszer is, vagy a Ni-nek köszönhető tág asszociációs körrel hozzá köthető bárhogyan, az megszűnik számára. Nincs bocsánat, nincs második esély. Ha a kiváltó ok meg mondjuk egy ember, akkor nem ritka, hogy a mélyebb pillanataiban az INTJ minél fájdalmasabb halálnemeket képzel el neki - na meg azoknak az orvosoknak, akik a "felejtsd el, hozd vele rendbe" módszert preferálják.