Szociális fóbia és munka, hogyan hozzam a kettőt harmóniába, hogyan tudok változtatni (már ha ez az)?
-ha jön pár ember, a tekintetem lefele dermed ülve is, nem birok az emberekre nézni
-már ez is fejfájást okozott a nap végére
-Elsírom magam délutánonként, ha arra gondolok, hogy mennyire más az a személy, aki ott bénázik, mint a magánszemély, aki itthon vagyok és olyannak mutatom magam, amilyen vagyok
-Szociálisan tehát fejletlennek érzem magam nagyon
-Zavar az úton minden egyes autó figyelme, inkább babrálok valamit
-Nagyon hiányzik az, akit szeretek és ennek hiánya is meghatottságot kreál
-A hangom olyan halk... olyan béna, dadogok, nem tudom magam rendesen kifejezni
-Ahogy vége lett a sulinak egy állást emiatt rögtön otthagytam, mert pánikrohamom lett és elsírtam magam, hányingerem lett, a mostanit pedig szeretném folytatni, mert így sosem fejlődök sehova.
Fogok fejlődni, ha folytatom?
Én suliban és kórházban boltam ingyenes pszichológusnál, meg könyveket olvastam szorongás, kommunikációs témában.
Én is nagyon fejletlen voltam szociálisan. Meg kellett tanulnom mindent. Ha könyvből, hát akkor könyvből... utána már csak be kellett gyakorolni 🙂
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!