Miért remegek és izzadok ha olyan emberekkel beszélek akik semlegesek számomra?

Elképesztően utálom ezt a tulajdonságomat. De kezdem az elején:

Régebben akárki akármit szolt hozzám (kivéve barátok, család) remegtem, hülyeségeket válaszoltam és úgy festettem mint aki mingyárt rosszúl lesz és elájul. Egy ideje rengeteget fejlődtem ezen a téren. Már ki tudok kérni egy kenyeret és ugy általában meg tudom mondani ha valami hivatalos helyre megyek hogy mit akarok. Hurrá.

Na ez még magában így jó is volt. Tanárokkal tudtam beszélni a suliban... stb. Most az 1. komoly

munkahelyemnél viszont megint mintha visszaestem volna 5 évvel a szorongásom terén. Az álláinterjút lesem írom. A recepciós kisasszonyról nem is beszélve. Na mindezek ellenére mégis rám esett a választásuk.

És itt jön egy példa, egyben a lényeg is:

Ma be kellett mennem az irodába papírokért. Egész nap ezen stresszeltem. Mikor megszólaltam olyan volt a hangom mint valami .... nem is tudom minek. Komolyan ha ez volt itt mi lesz az 1. napomon? Nem tudom kivülröl mit látnak ezekböl, folyton azt hiszem hogy rosszúl űlök a székben, hülye a fejem, rosszúl tartom a kezemet.... stb. Már azon gondolkodom hogy valami nyugtatót kellene bevennem az elején. Utálom magamban ezt. Az egyetlen szerencsém hogy egy idő után (kb fél óra) elkezdek oldódni.

Már azt hittem kigyógyultam ebből az egészböl erre pont mikor a legjobban örülök hogy felvettek megint előtör.

Bármit megtennék és bármennyit fizetnék hogy kiírtsam magamból ezeket az érzéseket. Egy mosolyt nem tudok megejteni és azt hiszik valami kis szardarab vagyok.

Mondták már akik ismernek és elmondtam nekik hogy szerintük ez szociális fóbia. Utánanéztem és nem hinném hogy ilyen csoportos teràpiával lehetne ezt kezelni. A legfurább az hogy van mikor meg előse jön.

De mégfurább az hogy fiú vagyok. Egy lánynak is rossz de egy fiúnak.....

Bocs a helyesírásért

19/F