Milyen tapasztalatok vannak skrizofrén, vagy pszichoata emberekkel?

barátomnak két személyisége volt(!)de sikerült legyőznie az alszemélyiségét.ezenkívül skizofrén de nem erős volt neki.

én kb 1 éve lehetek skizofrén(barátom észrevette rajtam a számomra normális jeleket és megijedt mikor az éjjel közepén a falat ütöttem mert azt hittem ember az..ordibáltam a falnak,vagyis a hangokkal a fejemben ordibáltam.)

borderline jelei is jellemzőek rám osztályfőnököm szerint.soha nem fogom gyógyszerrel mérgezni magam de nagyon nehéz velünk..valahol meg lehet érteni de csak aki szintén skizofrén vagy kigyógyult belőle ő tud a legjobban megérteni minket.

Ezek a téveszmék inkább a skizofrénia sajátosságai. A beteg azt gondolja hogy megfigyelik, kísérleteznek vele, keresi őt a rendőrség, vagy az űrlények. Sokféle téveszmetársítás van, és sok féle "bizarr" cselekvés, amelyet a normális emberek nem értenek meg. A Kataton skizofrén, aki ül az ágyán, és vicsorogva mosolyog, napokon keresztül. Nem eszik, nem reagál a hangokra, és az érintésekre, még csak nem is mozdul. Egy, a hullamerevséghez hasonló állapot ez, mikor a fekvő beteget úgy fel lehet emelni, mint egy deszkalapot, mert olyan merevek az izmai. Furcsa dolgok ezek, láttam már egyet-kettőt. Sokféle ilyen bizarr dolog van, már ha a pszichés betegségekből indulunk ki. Főleg ha a betegek furcsa "szertartásaira" gondolunk. Van olyan, amikor nem alszik el addig, amíg tízszer körbe nem fordul maga körül, aztán énekel egy népdalt. Mert ha ezeket nem teszi meg, és úgy alszik el, akkor azt gondolja, valami "borzalmas" fog vele történni. Nem, nem az ördög, ahhoz ennek semmi köze. Semmi ilyesztő sincs egy skizofrén, vagy egy pszichopata emberben. Tapasztalatból mondom. Hogy mi játszódik le a fejükben? Sok minden. Sok csalódás, és sok kudarc, megaláztatások, kiközösítés. Nem találja meg a helyét a világban, nem érti a világot, és a társadalmat. Nem illik bele, egy bizarr és undorító embernek gondolja magát. Nem bírja a nyomást végül, és összeroppan. A társadalom, a világ ahol nem fogadták be. Sose érezte magát jól, sehol sem. Iskola, munka család, egy nagy kudarc mind. A tudata létrehoz egy olyan világot, ahol az ő törvényei lépnek érvényben. Ahol jó érzi magát. Nem érti meg a többi embert, de már nem is akarja, elszakad tőlük. Ez a skizofrénia. Szabadságvágy. Ez a bizarr téveszmék gyökere is. Az ő tudatában természetesnek hat az, hogy ő igazából Buddha reinkarnációja. Számunkra ez érthetetlen, és egyszerü bolond beszéd. Ez sem igaz. A skizofrének szava fél igazság, több kőze van a valósághoz mint gondolnánk. A skizofrének agya, és tudata máshogy működik. Saját, az álomhoz hasonló világban élnek. "A skizofréniásnak kedvére való az elmebaja." igen, ebbe teljesen igazat adok. Megnyugvást így sem talál a sok szenvedés után, de védelmet igen, a téveszmék és a hallucinációk mögött. A bátyámat két éve diagnosztizálták skizofréniával. Ezen kívül személyesen ismerek egy hippochonder paranoid skizofrént, és egy személyiségzavaros pszichopatát. Én magam is keresztülestem hasonlón, de én csak depressziót, és egy enyhe neurotikus valamit kaptam. Túléltem, és talán elmondhatom magamról hogy gyógyult vagyok. Sok minden játszódik le a fejükben, de ez főként csak a menekülés vágya. Például okáért, ha nem zavarna téged, felhoznám bátyámat.

Könnyűipari szakmérnöknek tanult akkor, a nyelvvizsgáját próbálta letenni, és mellette dolgozott. Rettenetesen sokat dolgozott, mellette hosszú órákat tanult, és még párkapcsolati problémái is voltak, a párjával. A családtól messze lakott, 200 km távolság volt köztünk. A tudata, nem bírta a megrázkódtatást, egyszerüen összeroppant. Nem bírta ezeket a megrázkódtatásokat, és a sok stresszt. Furcsa viselkedésére a párja anyja lett először figyelmes, egy ünnepségen. Pedagógus volt, könnyen kiszürte. Két hét múlva telefonált anyámnak: Figyelje hogy mi van a bátyámmal, és ha kell vigye el orvoshoz, akár pszichiáterhez. Már késő volt. Lázas volt, az időérzékét elvesztette, félrebeszélt, hallucinált. Fel-le járkált a lakásban, kapcsolgatta a villanyokat, órákon át. Voltak tiszta pillanatai, ritkán. Este sose az ágyába aludt. Felkelt, kiment a konyhába, lefeküdt a szőnyegre, vagy a hideg csempére, és ott aludt tovább. Elkezdett tanulni, a nyelvvizsgára. Azt mondta "Nincs nekem semmi bajom...Megyek tanulok tovább". Leült a laptop elé, és tanult. Hogy mit? Semmit. Nem emlékezett semmire, a memóriája szétesett, szakadozott volt. Ha próbált volna tanulni, akkor se ment volna. Anyám intelligens ember volt. Egy tisztább pillanatában elkapta, és leültette beszélgetni. Képes volt rávenni arra, hogy együtt bemenjenek a kórházba. Nem említette konkrétan a skizofréniát, de mondta neki, hogy pszichiáterhez mennek. Először tiltakozott, aztán belátta, hogy jobb így.

A kórházból már nem engedték ki, azonnal kezelés, és megfigyelés alá vették. Az első diagnózis pszichózis volt, később állapították meg a skizofréniát. Menekülni akart a megrázkódtatások elől, összeomlott a tudata. Létrejött az az állapota, az álomvilága, a téveszméivel együtt. A logikája, és a gondolkodása sokáig bizarr volt, összeegyezhetetlen. Rájöttem, hogy az őrült beszéd féligazság. Mindenben, amit mondott, volt egy cseppnyi igazság. Attól az embertől, aki a skizofréniája előtt volt. Fiatal életkorom ellenére sok betegséget láttam, van amit tapasztaltam is. Nem sajnálom ezeket, pedig volt egy-két durvább esemény a szopszichopata lakótárs miatt. Örülök neki, hogy láthattam ezeket,legalább tapasztalatokkal lettem gazdagabb, és így még több esélyem van arra, hogy tudjak segíteni a problémásabb embereken. Nem minden 14 éves mondhatja el ezeket magáról, bár a szenvedések miatt túl büszke se vagyok magamra. Volt, ami volt. Remélem megkaptad a választ arra, hogy mi játszódik le egy beteg ember agyában.