Ez már depresszió ami van velem?

Régóta vagyok egyedül, ráadásul most még sza.ik is valaki a fejemre, aki fontos nekem. Utálok reggel felkelni, de még is megteszem, hogy essünk túl rajta, és az állatkáim miatt amúgy is kénytelen vagyok. Ezer a dolgom, de egyre több mindent odázok, csak azt csinálom meg nagy nehezen ami már égetően fontos és már tegnap is késő lett volna. Egy fél órás tevékenység néha két órát tart, holott tudom ,hogy egyszerűbb lenne túl lenni rajta. A konyhában néha halomban állnak a mosatlan edények. A kanapén az összegyűlt mosott ruhákat egy hét alatt sikerült elraknom a szekrénybe, de azt is már csak azért, mert már zavart, hogy a macska ráül. Mielőtt megköveznétek, nem vagyok igénytelen, ez mostanában van, igaz már három éve küzdök bizonyos magánéleti problémákkal, de úgy érzem most adtam fel. Imádom az állatokat, de mostanában a kutyáim is csak idegesítenek. Unatkoznak, játszanának, de nincs kedvem ahhoz sem. Úgy hallottam, hogy az igazán depressziós ember valóban képtelen bármit csinálni ha elkapja az állapot, és olyakor meg is dögölhet mellette bárki. Én így még nem vagyok, de már ez is kezd zavarni amit most teszek. Illetve nem teszek, mert szinte semmit nem teszek.