Állandó stressz. Mit tegyek?

A problémáidon csak te magad tudsz segíteni, és ha van valaki aki segít csak tartani tudja a hátad.

Viszont ami nagyon fontos ha valakinek a segítségét kéred, nem így szószerint de gondolom érted, nem mindegy milyen módon reagál a problémáid elmondása után.

Vegyük most azt a helyzetet amit leírtál, rosszul lettél és hányingered volt és aggódsz hogy mit gondolnak majd az emberek és látják hogy hánysz.

Ezt magadban le kell harcolni hogy ne zavarjon, túl sokat adsz az emberi véleményre, ha rosszul vagy mit tudsz tenni, mindenki volt már rosszul.

Le kell szarnod az embereket ilyen szempontból, és elterelned a figyelmet a hányásról és stb, csak be mész wc re mert kell és gondolkodsz Hogyan megy tovább a nap és stb.

Inkább pozitív dolgokra kell gobdolni ha kevés is van, akkor is.

Sajnos többet nem tudok ezen belül segíteni, mert ez csak egy válasz, és életben nemtudok segíteni.

Sok sikert!

Ha esetleg lenne más kérdésed, írd meg nyugodtan ha tudok segítek.

19/F

Azt nem tudom, hogy mit tehetsz, mert minden embernek mások a lehetőségei. De azt el tudom mondani részletesen, hogy mi történt, és történik veled.

Kisgyermek korodban egy hányás alkalmával megfeszült a nyelőcsöved, a belső hártyája megrepedt. A repedés alá folyamatosan étel darabkák bújnak be, amik ott rothadnak el. Az innen a gyomorba csepegő romlott étel okozza a kínzó hányingert. Hányni persze képtelen vagy, mert tudat alatt emlékszel arra az esetre mikor megrepedt a nyelőcsöved. Ebből aztán idővel az agyban is káosz keletkezik, idegesebbek leszünk, majd amit írtál, hogy kerülöd az olyant ami esetleg mások szemében hátrányt jelent, tehát kialakul a depresszió, és még más lelki betegséget is produkál, mint a szoc.fóbia stb.

Persze, ezt psziché orvosok tudják kezelni központi idegrendszerre ható orvosságokkal, amik kikapcsolják vagy tompítják az agynak azon területeinek működését, amik az érzésekért felelősek. De ezzel még a nyelőcső nem gyógyul meg, ezért folyamatosan szedni kell a tablettákat.

Én már 24 évesen abban a stádiumba kerültem, mikor az egész csontvázban járkált a fájdalom. Hol itt, hol ott szúrt belém. A cataflán volt az egyetlen gyógyszer, ami némiképp enyhítette ezeket a késdöféseket. 27 évesen megpróbáltam véget vetni a szenvedéseimnek, de nem sikerült. Ezt követte 23 év gyötrelmes szenvedés, mire végre sikerült túljutni a problémáimon. Ezt egy rezgő masszírozógéppel sikerült. Nekiszorítottam a nyakamnak, és a megkönnyebbülés után éhtelen büdös gennyíz öntötte el a számat. Ekkor csuhadt ki az a tasak, amiben az étel rothadt idáig. Ennek már 6. éve, és azóta szűntek meg a fóbiáim. A stressz, idegesség már a múlté, végre Én is szeretem az életet!

Ezt csak azért meséltem el, mert nem kell neked is végig szenvedni az élted, mert van megoldás! Csak az orvosokat kéne valahogy rávenni arra, hogy jobban figyeljenek oda az ilyen elváltozásokra. És ne azt szajkózzák folyton, hogy pszichés eredetű a betegség! Mert minden pszichés elváltozás hátterében valami szervi elváltozás áll!

Szia! Pszichologus segithet. Erdemes felkeresni. Sajnos ez a franya panikbetegseg meg nem nez anyagi es semmilyen helyzetet :) Nekem is az "elethelyzetem" nem indokolja, megis elojon. Pedig stabil munkahely es csaladi hatter es megis megneheziti idonkent a napjaimat. Ez amolyan belso feszultseg. Amikor figyeled rogton ott van es ha valamit elmelyulten csinalsz, amire teljesen koncentralsz, akkor meg nyoma sincs :) Na pont ez az ellenszere is.

Jobbulast!