Barátnőm depressziós, mit tudnék vele tenni ami segít?

A meghallgatás, megértés örök klasszikusok.

Orvosi segítségről úgy tudod meggyőzni, hogy pszichológust ajánlasz neki, pszichiáter helyett. Nem akarom ledegradálni a pszichiátereket, de gyakran nem ők a megfelelő választás.

Szervi problémánál persze gyógyszer kellhet, de ha nem szervi eredetű akkor kb olyan a helyzet, mintha tumor miatt fájna a fejed és csak a tünetet kezelnéd, azaz fejfájás csillapítót szednél, nem pedig a probléma forrását a tumort kezelnéd. Egyszerű de szemléletes példa ez.

Egy pszichológus képes megérteni a problémáit és életképes javaslatokat mondani, ha valamit másképp kéne megközelíteni, gondolni, tenni, kezelni.

A gond az, hogy ajánlgathatunk saját módszereket, amíg ezeket valaki nem maga fedezi fel addig csak üres szavak. Pontosan ez volt velem is. Amit mondtak üresen visszhangzott majd mikor akár több év után én jöttem rá, akkor csaptam homlokon magam, hogy pedig ezt már elmondták nekem, mégsem értettem.

Néha racionális, néha nem, olykor kegyetlen módszerekkel jutottam jobb közérzetbe az elmúlt időkben.

A legfontosabb tisztázni: senki sem fogja megmenteni. Ott vagy neki Te, segíted, töröd magad, még a trolloktól hemzsegő GYK-ra is feltetted a kérdést, mivel segíthetnél neki. És ki is tartasz mellette. De mikor már elég megkeseredett, reménytelen évet húzol le valaki mellett és még nem késő, akkor elgondolkozol, hogy lehetne másképp is élni, boldogan, boldog valakivel. A megmentő szerepét sem lehet örökké játszani, különösen ha az áldozat nem hagyja megmenteni magát. Ezt persze nem lehet így tálalni, hogy gyógyulj meg különben vége, célozgatni se lenne szép, de elmondtam mert ennek tudatosulása nálam hajtóerőt produkált.

Ha senki sem menti meg minek forduljon dokihoz? -jöhetne a kérdés, ami jogosnak is tűnik.

Orvos sem fogja megmenteni. Esetleg segít, hogy önmagát alkalmassá tegye saját maga megmentésére. Ez közel sem ugyan az. Az ember depressziósan másképp látja a dolgokat. Akár a szokásos negatív hozzáállással elmesélve ezeket egy pszichológusnak, annak véleménye sokat változtathat a dolgok megítélésén.

Sokat gondolkodtam azon is, mi a forrása a boldogtalanságomnak. Ez már mélyebb kutatást igényel, ugyan is felismertem, hogy nem minden esetben attól lesz boldog az ember amit mondanak neki, hogy attól majd boldog lesz(és igen, ezt is nagyon sokszor hallottam korábban de amíg nem én jöttem rá addig csak úgy elhangzott, anélkül, hogy különösebben felfogtam volna). Például az ivás, dohányzás, vásárlás, stb mind csak pótszer. Rengeteg kissé már filozófiai kérdés fogalmazódott meg bennem, mi a boldogság, miért vagyunk boldogok, miért fáj a hiánya, mivel érhető el igazi boldogság. Mondhatni a magam amatőr módján kiműveltem magam. Számomra ez is óriási segítség volt, és bár rengeteg tanácsot fogadtam meg és sokat olvastam a témában, úgy gondolom saját erőből tettem lépéseket a javulás érdekében.

Természetesen mindegyik esetben ki kellett másznom a komfortzónámból, amit eleinte nem kedveltem, ahogy a legtöbb ember sem kedveli, de mára egészen megtetszett a dolog.

Nagyon fontos hogy tisztázza azt is ha gyógyul, akkor magának gyógyul.

Elsősorban magának. Nem Neked. Nem a szüleinek. Nem a barátainak. Saját magának.

Segítség de ugyanakkor csapda is lehet a hasonló sorsú barátok ismerete. Segít, mert kölcsönös megértés és tanácsadás, de csapda lehet, mert "együtt szenvedünk" illetve "én jobban szenvedek mint Te" verseny alakulhat ki. Az ilyet kerülni kell, de erre is neki kell rájönnie. Segítheted tanácsokkal melyeket jónak látsz, de a döntés, hogy mit gondol, mit vél, az ő fejében születik.

Pozitív irányú változásra történő türelmesség, segítőkészség lehet a Te feladatod. Megértetni vele, hogy szeretnéd ha jobban lenne, kitörne ebből az állapotából, viszont akkor is mellette leszel ha visszacsúszna. Egyfajta feltétlen elfogadás ez.

Kb ennyi lenne, ha találsz benne valami hasznosnak véltet hajrá, ha nem akkor majd a többi válaszadó vagy épp a Te ötleteid maradnak :)

Tőle függ, hogy mi működik neki és ettől nem jobb vagy rosszabb mint más.