20 évesen egyedül?
Egy barátom van, ő épp most talált magának párt, így szinte mindig vele van.
Nincs más barátom...előtte sem volt. Fura vagyok mások szerint. 2x próbáltam megölni magam, de nem tudnám megmondani miért...egyszerűen csak gyűlölöm magam...
Nagyon nem normális, ha 20 évesen nincs kit felhívnom ha beszélnék valakivel?
Szia
Sajnos én is hasonló helyzetben vagyok de én nem gondolkoztam sosem öngyilkosságon.
Próbálj valami pozitív dologba kapaszkodni
Persze. A legtöbb ember magányos ilyenkor. Kívülről ez nem látszik, mert az összes játssza az eszét, hogy neki mennyi barátja van, mennyi buliba jár, mekkora élete van, de valójában ezek sekélyes, lelki minőség nélküli kapcsolatok, mondhatni, puszta ismeretségek.
Akik hozzád hasonlóan magányosnak érzik magukat, egyszerűen magasabbra helyezik a mércét a barátság fogalmánál. Nem tekintik automatikusan barátnak azt, akivel egyszer söröztek vagy bemutatták őket egymásnak. Introvertáltak, nehezen nyílnak meg, nehezen kezdenek párkapcsolatba is. Sokan vannak így ezzel, én is így voltam.
Hogy gyűlölöd magad, az depresszióra utal. Sajnos népbetegség, mert Magyarországon a legtermészetesebb dolognak tartják, hogy a fiatalokat olyan toxikus környezetbe kényszerítsék, ahol bármiféle egyéniség, kezdeményezőkészség, személyes igény azonnal súlyos megtorlást von maga után. Aztán pislognak, hogy hát miért mennek külföldre a fiatalok, hát biztos a Soros megszuggerálta őket, mert ezek a mai fiatalok a hülye telefonjaikkal, bezzeg az én apám úgy végigvágott volna rajtam... és itt a hiba.
Javaslom, szerezz be egy kutyát. Igazit, nem olyat, amit retikül helyett cipelészhetsz. Azzal foglalkozz rendesen, sétáltasd sokat, képezd, akár vidd el kutyaiskolába.
Másrészt figyelmedbe ajánlom Viktor Pelevin könyveit.
Szerinted mi a normális? Én nem hiszem, hogy valha is értettem mi normális másokban.
Mások nem tartanák normálisnak mert ez a fajta magány őket nem érinti, nem így szocializálódtak. Amikor te szinte mindenből kimaradsz, nincsenek barátaid, nem érzed, hogy élsz, nem tudod mihez fogsz kezdeni, mikor valakivel beszélgetnél de nem mersz vele őszintén beszélni mert mindig azon kattogsz mit gondolnak rólad mások, ő mit gondol rólad.
Mit értesz az alatt, hogy fura, külső vagy belső?
Ha egyszer, őszintén megnyílnék valakinek azt nem hiszem, hogy túl tudnám élni. Ez olyan belsőséges kapcsolat lenne amire nem vagyok képes, szerintem soha nem is leszek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!