Mit tegyek, ha már teljesen beleőrültem és az orvos nem tud segíteni?

Először is csúnya nő nincs, csak kevés alkohol.

Másrészt nem csúnya vagy, csak magasabb nehézségi szinten játszod az élet nevű játékot. Mondjuk elég szar játék, bár a grafikája nagyon jó.

Harmadrészt az ilyen kicsinyes beszólások az éretlen suttyókra jellemzőek. Az is leginkább Kelet-Európában. Ha kiköltöznél nyugatra, ott senki sem bírálgatna, mert az legalább akkora taplóság, mintha leköpnének. Érett, felnőtt ember mondjuk Kelet-Európában sem beszél így egy másik emberről.

Ajánlom figyelmedbe a szikhek filozófiáját a nőket illetően. A szikhek szerint Isten azért teremtette a nőket, hogy a férfiak gyönyörködhessenek bennük (és más dolgokat is csináljanak, de ezzel kezdődik). Mivel Isten tökéletes, ezért csúnya nő nem létezhet. A "szép" nők valójában csak hétköznapiak. Ha pedig egy nő nem jön be egy férfinak, az nem csúnya, hanem nem neki szép. Valaki másnak van kitalálva, megteremtve, aki majd szépnek fogja látni.

Ez egy nagyon mély bölcsesség, és eszerint kellene élned. Kit érdekel, mit kritizálgat egy éretlen kamaszfiú az iskolában?

Különben ha gondolod, küldj egy képet magadról. Én egy 41 éves férfi vagyok, láttam elég nőt, és azt is, hogy melyikkel mit lehet kezdeni, ha elégedetlen magával. Megmondom neked, mit tehetsz magaddal, hogy vonzó legyél. De lehet, hogy csak idő kell hozzá. Például volt egy barátnőm, aki gyerekkorától fogva kövérnek hitte magát, mert ezzel csesztette a sok kis g...i már óvodától. 30 elmúlt, mire felfogta, hogy különlegesen szép, csak a szorongásai nem engedték ezt meglátni. Most 33 éves, és ilyen bomba csajt ritkán látni. Amint elkezdett hinni magában, mindjárt a kisugárzása is megváltozott. Szóval mutasd magad, és kapsz egy pártatlan értékelést egy érett férfitól, aki garantáltan se bántani, se megdugni nem akar. Írj privátot.

Nem tudom elképzelni, hogy annyira ronda lennél, hogy folyamatosan megszólnának. Egyrészt extrém ritka a különlegesen ronda ember, a legtöbb csak simán nem szép, hanem átlagos, másrészt akkor se mondják, pláne nem nyakra-főre. De ezt a saját füleddel hallod naponta többször közvetlenül fél méterről bele a szemedbe?

Pszichiáter helyett pszichológus kell neked, ő érne is valamit. Az önmagadról alkotott képet kell a realitáshoz közelebb vinni. Ha az iskolában szekálnak, másik iskolába kell menni. De az emberek megítélésében nem az számít, hogy milyen a külsejük, hanem hogy mennyire barátságosak, érdeklődők, segítőkészek. És ha valaki ilyen, még akkor is sokknak szebbnek látják, hogyha valóban ronda. (Nekem is küldhetsz privátban képet, én egy idősebb nő vagyok.)

A gondor haj egyebkent gyonyoru!

Es a pszichologusok azt mondjak az emberek a tukorben nem a valosagot latjak,hanem sokkal rondabbnak latjak magukat!

Fiatal koromat Én is így éltem le. 26 évesen öngyilkos is lettem, szénmonoxiddal mérgeztem meg magamat. Aztán valahogy rámtaláltak, és újabb 20 év szenvedés következett. Mire újra rászántam magam, de már egy másik gázzal próbálkoztam, és ekkor jött a meglepetés. Most már én is szeretek élni, és terveim is vannak a jövőre nézve. Van remény mindig, hogy a világ megfordul körülötted! De ehhez nem a világnak kell mozdulni, hanem a Te szervezetednek kell megtalálni a harmóniát környezetével.

A boldogság nem az apró örömök, az anyagi javak halmaza, hanem a lélek szabadsága! Mikor nem vagy elkötelezve senkinek és semminek.

Szia!

Nagyon remélem, hogy azóta jobban érzed magad! Remélem, találtál egy jó pszichológust (nem pszichiátert!!), akiben meg tudtál bízni, megnyílni neki, és tudtad engedni neki, hogy segítsen.

Én gyerekkorom óta küzdök evészavarokkal, kétszer megpróbáltam megölni magam. Mindig rondának és kövérnek látom magam. 50 kilósan is kövérnek láttam magam, és pánikrohamokat kaptam, nem mertem kimenni az utcára, azt hittem, mindenki azt figyelni, milyen dagadt vagyok. Elképzeltem, hogy ha eleget fogyok, akkor végre szép leszek és minden baj megoldódik. Nem így lett, minél többet fogytam, annál kövérebbnek láttam magam. Másfél évvel ezelőtt rászántam magam, hogy felkeressek egy pszichológust. Eleinte nem bíztam benne, majdnem egy év kellett, minden héten egy terápiás ülés ahhoz, hogy végre meg tudjak nyílni neki, és el tudjam fogadni a segítségét. Már tudok előtte sírni, ami nagy dolog. Nem megy a gyógyulás egyik napról a másikra, még most is sokat szenvedek, szinte minden nap, mert nem tudom elhinni, hogy normálisan nézek ki. Szörnyetegnek látom magam. De már kezdem megérteni, hogy nem látom magam helyesen. Nem szabad hinnem a saját szememnek, mert torzítva lát. De ahhoz, hogy legalább ezt megértsük, kell egy jó szakember.

Nagyon bízom benne, hogy valahol életben vagy azóta is, és rendbe jöttek a dolgok. Okos lány vagy, látom az írásodból. Megérdemled, hogy boldog életet élj és meglásd, hogy szép vagy! :)