A pszichiáternek hogyan mondjam el a következőt?

Köszönöm szépen a segítséged!

Köszönöm szépen a válaszokat! Anyukámnak már több éve van egy barátja. Nekem ez olyan jó látni, hogy Apa helyén most más férfi alszik. Anya is azt mondja, hogy őt soha nem foga úgy szeretni, mint Apát. Ebben csak nem értem, akkor miért van vele együtt. De igazából, azt hogy nekem rosszul esik, már nem is mondom anyának. 1. Párszor megemlítettem és jó nagy veszekedések lettek a vége. 2. Mindig is azt mondta, hogy a felnőttek életébe nincs beleszólásom. Tehát így inkább emiatt is meg a veszekedés elkerülése érdekében nem hozom fel témának. Így szinte állandóan veszekszik velem, a húgommal pedig sokkal kevesebb. Valamiért úgy érzem, hogy nem az lettem, akinek elképzelt, hogy majd leszek. A személyiségünk szinte teljesen távol áll egymástól.

Tudom, hogy ez tőlem nem függ, de annyira szeretnék rajta változtatni. Köztük mióta sz eszemet tudom nem túl jó a viszony. Szokta mondani, hogy régebben olyan anyás voltam meg mi minden, de igazából sokszor féltem és félek tőle, hogy a nem azt csinálom, amit akar, akkor veszekedés lesz a vége. Elég sokszor gondolkozok azon is, hogy jobb lenne a húgomnak és anyának is, ha meghalnék. Már a szobámból is csak kajáért,vízért, wc-re és zuhanyozni mászok ki, hiszen tök mindegy mit csinálok, ha én csinálom úgyis rossz. Nem egy este telik el úgy, hogy azon gondolkozok, hogy öngyilkosnak kéne lenni. Állandóan csak tanulok, hogy orvosi egyetemre mehessek, de ő még a nagy álmomról is le akar beszélni. Próbáltam már vele beszélni, de inkább már meg se próbálom, hiszen félek, hogy csak lelkileg fog bántani. Két teljesen más emberek vagyunk. Máshogy gondolkodunk és a világot is máshogy látjuk. Ha társaságban vagyok ott is igyekszem elkerülni azt a helyzetet, hogy a véleményemet ki kelljen fejteni, ugyanis ott is félek, hogy valaki kiabálni fog velem. Párkapcsolatom nincsen és egy legjobb barátnőm van, de ő annyira jó viszonyban van a családjával, hogy nincs szívem őt ezzel terhelni. A pszichiáternek el szeretném ezeket mondani, de ezt valakinek a szemében mondani nagyon nem könnyű. Utálom, hogy ez az igazság. A húgom ( 3 évvel fiatalabb ) teljes mértékben anya pártján van és ő is sokszor velem, hogy veszekszünk anyával és én vagyok a hibás. Egy veszekedés közepette előfordul, hogy meg is ver anya ( pofon, hajráncigálás )Szinte már élet kedvem sincs. Most is sírok.