Hogy lehet véget vetni a sötétben való félésnek? 18/L

Hangulatvilágítással.

:)

[link]

Kissé brutális módszer, tudom, de én mindegyik félelmemet és fóbiámat úgy küzdöttem le, hogy szembenéztem velük.

Betegesen rettegtem például a magasságtól, szóval egy idő után szándékosan magas helyekre kezdtem el mászkálni.

Pirofóbiám is volt, de olyan szinten, hogy az öngyújtót sem mertem használni. Aztán mégis elkezdtem. Emlékszem, sokáig egészben remegtem, ha pl. próbáltam rágyújtani egy cigire. A gyufától még jobban rettegtem - ma már ezekből semmi sem maradt.

A sötéttel sem voltam teljesen kibékülve, szóval elég fiatalon nekiálltam éjjelente tök egyedül járni a várost. Egy ideig féltem, folyamatosan magam mögé nézegettem, mert állandóan olyan érzésem volt, mintha követne valaki, viszont idővel elmúlt ez is.

Mostanában azon kaptam magam, hogy némiképp frusztrál, ha emberek előtt kell beszélnem, hajlamos vagyok bepánikolni tőle (ha angolul vagy németül kell mindezt ráadásul, az csak még inkább ront a helyzeten), és mióta ezt tudatosítottam, azóta az iskolában, ha van lehetőség valamiről prezentációt készíteni és előadni, mindig jelentkezem rá, mert szerintem az nem megoldás, ha menekülök, legalábbis engem eddig csak az vitt előre, ha szembenéztem a problémámmal.

Nekem is hasonló problémám van, legyőzni nem tudomhogy lehet, nekem az segített, hogy vettem egy égősort, nem túl erős a fénye, így éjszaka az világít éppen csak annyira, hogy lássam a szobámat, de még tudjak aludni. :)

Ha kimegyek éjszaka a konyhába pl akkor a szobámban felkapcsolom a villanyt, nyitva hagyom az ajtót, és akkor a konyhéig kiszűrődik a fény, így sehol nincs vaksötét. Másik opció az elemlémpa, de én azt nem szeretem, mert nem ér el mindenhova a fénye. Az utcán meg jobb esetben van közvilágítás, szóval így nem kell tőle tartanod, azt valahogy neked kell lerendezned magaddal, hogy ott nincs teljesen sötét, látod a környezeted stb.

Én 20 éves fiú vagyok és velem is ez a helyzet...

Mindig is éjjeli lámpa mellett aludtam.

Mondjuk én alapvetően a sötétet szeretem, csak aludni benne nem. Nem tudom miért. Úgy nagyon kiszolgáltatottnak és védtelennek érzem magam talán, persze nem tom mi/ki előtt.

Ha tudatosan nincs bennem semmilyen konkrét dolof amitől félnék.