Szerintetek lehetséges hogy a játékok vagy valamilyen fajta brutalitás tapasztalata látása, jó írányba vihet egy embert? (Többi lent)
Én most magamból indulok ki :D de tényleg érdekelnek a válaszok, szóval én magamról úgy gondolom hogy ha olyan dolgokat nem láttam volna az interneten vagy filmben nem tapasztaltam volna meg ezeknek a jeleneteknek a felkavaró érzéseit (pl megpróbálnak megerőszakolni egy lányt, megvernek egy kutyát, kisfiút vernek meg, elveszti a szüleit stb)
Akkor én magam nem fogok tudni annyira együtt érezni velük, nem fogom tudni azt mondani hogy ez undorító dolog és ezért nagyobb eséllyel követek majd el idősebb koromban hasonló durva dolgot.
Tehát arra gondolok hogyha mondjuk serdülő korban vagy egyéb de még idősebb kor elott, valami olyasmit lát ami felkavaró lehet akkor az annyira bele ég az embernek a fejébe hogy ha lett volna rá bármi féle esély arra hogy ő valami durva dolgot tesz majd 38 évesen akkor az az esély is elszál, vagy szerintetek pont hogy ezt az esélyt fokozza?(szerintem csökkenti)
Dolgok megtapasztalása nem jelenti azt, hogy az adott dolog mindjárt vonzani is kezd. Ilyen alapon aki homoszexuálisokkal érintkezik, maga is azzá válik.
A magam részéről 41 évesen elmondhatom, hogyan befolyásoltak a videojátékok, amiket tizenévesen játszottam. Például a Doom. Átlagon felüli tájékozódási képességem lett. Nincs az a bonyolult épület vagy utcalabirintus, amiben komolyan eltévednék. Mindig érzem, mennyit mentem, merre fordultam, merre kell visszamenni. Miért? Mert 16-17 évesen rögződnek be azok az idegpályák, amelyeket később a legtöbbször használsz életedben. Nekem a Doom miatt ez állt be. Egy csomó más dolog is formált persze, de te kifejezetten a játékokról kérdeztél.
A másik ilyen a szerepjátékok voltak. Mennyit hallgattam a sok hülyét, hogy ffúúú, az de veszélyes, mert "elmosódik a valóság határa", "megbolondulnak tőle a fiatalok", "varázslónak képzelik magukat". Hát persze, mert 16-17 évesen mindenki értelmi fogyatékos, nem tud különbséget tenni a valóság és a fantázia között... és pont az a generáció mammogott erről, akik a Szomszédok meg a Família Kft alapján képzelték el az életet. Nos, a szerepjátékok arra voltak jók, hogy nagyon gyorsan felismerem a helyzeteket, az emberek reakcióit, személyiségét, mentalitását, nem ritkán szándékait. Másrészt szemrebbenés nélkül el tudok játszani egy teljesen más személyiséget, mint amivel valójában rendelkezem. Ez nagyon hasznos tulajdonság.
De hogy lett-e kedvem chaingunnal halomra lőni nagyobb csoportokat vagy crantai hosszúkarddal fejeket lecsapdosni? Ami azt illeti, nagyon szívesen megtenném bizonyos népséggel, de ennek semmi köze a játékokhoz. Inkább ahhoz a viselkedéshez, amit látok tőlük.
Lehetséges, hogy az emberek egy részére pozitív hatása lesz, talán azokra, akik értelmi és érzelmi intelligenciája jó.
De akik sivárak, buták alapból, azok esetleg utánozzák.
Attól is függ, milyen szemszögből van bemutatva valami.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!