Elég durva megfelelési kényszerem van. Hogyan változtassak ezen?

Emellett könnyen fel lehet idegesíteni,és ez a 2 tulajdonság együtt nagyon elviselhetetlen.

Kezdjük a szüleimmel..tudom hogy jót akarnak,meg minden,de nekik SOSE jó semmi. Legalábbis én sose éreztem úgy,hogy meg lennének velem elégedve. Múltkori eset példaként: délelőtt tanultam 2-3 órát. Apám beszólt,hogy nem igaz hogy sose segítek,mindent lesz*rok,stb. Jócskán felidegesítettem magam,annyira, hogy szó szerint rosszul lettem. Földhöz vágtam a könyvet és mentem segíteni. Meg se vártam,hogy mondják,miben segítsek.Ekkor meg amiatt szóltak be,hogy még ezt is szívesebben csinálom,mint hogy tanuljak. Azt már nem tudom kifejezni szavakkal,hogy mennyire húztam fel magam. Felrohantam a szobámba,teljes erőből bevágtam az ajtót,és estig tanultam,annak ellenére,hogy korábban is tanultam már,és jól tudtam mindent,amit kellett. Ilyesmi szinte minden hétvégén van. Egyébként nem vagyok rossz tanuló,2-3 tantárgyból 4-es vagyok,a többi 5-ös. És szoktam segíteni ha megkérnek rá.

Tavaly kórházba kerültem depresszió miatt.Hiába mondtam nekik,hogy nem fél perc alatt fogok megváltozni,erre a fejemhez vágták,hogy én nem is akarok változtatni magamon. Bár én akartam a legjobban,hogy kigyógyuljak ebből,de ezek után mindig kényszerből mosolyogtam és próbáltam úgy tenni,mintha semmi bajom nem lenne. Utána az volt a probléma,hogy sose mondom el,mi a bajom,miért vagyok ilyen pesszimista,önbizalomhiányos,stb..

Másik a korosztályom..már 7-8 éves koromban is jellemző volt,hogy mindig azt csináltam,amit mondtak nekem a többiek,mert azt hittem,hogy ezzel meg fognak kedvelni.(egész általános iskola alatt 2-3 barátnőm volt)

Egyszer azzal piszkáltak,hogy pszichopata vagyok.Nem vagyok az,csak kívülről kicsit érzelemmentesnek látszok,hiába próbálok nem az lenni. Ezek után erőltetetten hangsúlyoztam minden mondatomban,hátha békén hagynak.

Volt már előnye is a dolognak. 8.-ban megjelöltem egy elég erős középiskolát. Mindenki azt mondta,hogy úgyse fognak felvenni. Alig aludtam,annyira be akartam bizonyítani,hogy márpedig nincs igazuk. És tényleg felvettek. Ennek ellenére kezd elegem lenni ebből a kényszerből(és az ingerlékenységből),mivel sokkal többet árt,mint használ. 16/L

ui.:Bocsánat a sok szóismétlésért.