A durva önértékelési zavart, hogy tudja helyretenni egy szakember?

Szia! A leírtak alapján akár én is lehettem volna a kérdező. Nagyon gyakran szinte ugyan ezekkel a problémákkal találom szemben magam. Hiszed vagy sem, nem volt könnyű belekezdeni a válaszadásba, mert olyannyira szorongó, visszahúzódó vagyok, hogy már egy saját gondolatot is alig tudok kifejezni úgy, hogy ne adjak magamnak okot a szégyenkezésre. Ha most meg kéne mondanom, hogy szerintem miért más az önértékelésem (legalábbis úgy érzem), mint a többségé, akkor a családra hivatkoznék. Ha az volt a cél, hogy a szüleim normális értékrendű gyereket neveljenek belőlem, akkor szerintem ott hibádzott a dolog, hogy édesapám, aki sok szempontból a példaképem és nagyapám is oly magasra rakták a mércét, hogy az évek múlásával elhitettem magammal, hogy nem tudom megugrani. A tanulmányaimat éppen emiatt úgy alakítottam, hogy eltérjen az övéktől. Talán annyival nyugtathatom magam, hogy azóta fejlődtem annyit, hogy lettek olyan dolgok amiben jobb vagyok édesapámnál. Most hogy kicsit elgondolkoztam ezen megint eszembe jutott, hogy még mindig fejlődnöm kell. Bár tény, hogy nem tudhatom, hogy mi játszódik le a többség fejében, de azt elhiheted nekem, hogy mindenkinél vannak gondog, még akkor is ha nem tudnak vagy beszélnek róla. A kérdésfeltevésedben én NEM a butaság jeleit véltem felfedezni, hanem a gondolkodó ember vonásait. A kérdést nyilván azért tetted fel, mert változni szeretnél. Ha már idáig elcsöpögtem, próbálok valami megoldást találni az érintetteknek(magamnak is). Azt tudom javasolni, hogy hallgasd meg a tapasztaltabbat, add meg másoknak a tiszteletet, ne legyél rest a tudást magadba szívni. Hidd el, hogy az erőfeszítésed fogja az alapot adni egy egészséges élethez. Tudnék hozni személyes példát is csak a végén még valaki rámismerne és azt már nem tudnám megbocsájtani magamnak. Az első lépést már megtetted. Töltsd hasznosan az idődet és a magadnak kitűzött célok legyenek a kapaszkodóid. Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a félelmet a rutinnal csökkentheted.

Még nem késtél el semmivel, ráadásul még az átlagtól is különb vagy.

Ui: Ne hagyd másoknak, hogy eltapossanak! Állj ki magadért!

Szia!

Egyrészt, ha ezeket komolyan így gondolod, akkor az az állítás nem igaz, hogy az életed rosszabbik fele van hátra, mert ennél csak jobb lehet.

Azt tudnod kell, hogy nagyon sokan érzik magukat ebben a helyzetben, amit Te is leírtál, nem vagy egyedül a problémáddal.

A jó hír az, hogy van kiút.

Még, ha most kételkedsz is benne, mert sajnos a jelenlegi énképed és a torzult nézeteid miatt, egyszerűen hihetetlennek tűnhet az, hogy ez megváltozhat.

Megváltozhat.

Először is abból kell merítened, hogy nagyon jól körül tudod írni a helyzetet és átlátod a helyzetedet.

(buta sem vagy, mert egy buta ember nem tudok ilyen választékosan, érthetően fogalmazni)

Csak nézz körül, hogy milyen irományok születnek itt az oldalon, mennyire suttyó megfogalmazások keringenek nálad sokkal "butább", mégis sikeresebb emberek "tollából".

Vannak önsegítő csoportok, nagyon jó terapeuták, illetve hasznos pszichológiai könyvek a témában, amik segíteni fognak,majd, ha eljön az ideje, de...

Mindenek előtt viaszont azt javaslom kezdj bele olyan dolgokba, amikre eddig nem gondoltál.

Egyszerű dolgokra gondolok pl. kezdj el már ma, ahogy ezt elolvasod sportolni, vagy főzz valamit, tanulj meg minden nap 3 angol szót, járj konditerembe stb.

Az ilyen apró fejlődések, mint pl első alkalommal csak 10 percet tufsz futni, de 1 hónap múlva 40 percet, hatalmas erőt és önbizalmat adnak.

napi 5 angol szó 3 hónap alatt 500 szavas szókincset jelent.

Kezdj el szakácskönyből főzni tanulni, csak egyszerű ételeket, az elején úgyis el fogod rontani az ételeket.

És akkor mi van?

Ezt a kérdést nagyon sokszor tedd fel magadnak, mert jelenleg sajnos olyan állapotodban vagy, hogy ezen már nem ront semmi tovább.

Mindneki fél a kudarcoktól, mert azt gondolja, hogy az méginkább visszahúzza majd, és visszaigazolást nyer a szerencsétlensége, pedig ez nem igaz.

Teher alatt nő a pálma, majd a 10. kudarc után jön egy kis sikerélmény, ami felül írja a 10 kudarcot.

Biztosan nagyon sok oka van annak, higy ide jutottál és valószínűsítem, hogy rossz gyerekkor, rossz szülői minta, vagy nevelés, külső körülményekből fakad minden.

Ahogy Te is írtad előrevetíted a félelmeid által megjelenő képeket, ami miatt nem mersz lépni, vagy éppen dönteni, ezért ragadsz bele nyakig a .rba.

A félelmeidet kell legyőznöd elsősorban, mert mindentől félsz, mert a megélt rossz élményeid jutnak eszedbe minden szituáció kapcsán, amibe belekerülhetsz.

Ezt ugye mondani könnyű, megvalósítani nehéz, de rázd meg magad legyél erős és állj bele a dolgokba keményen.

Mi van, ha rossz lesz és bekövetkezik az, amitől félsz?

Semmi, de ha mégsem, akkor apró lépésekben rájössz, hogy minden másogy is alakulhat, ha mersz cselekedni.

Na meg, ha mégsem tudod elterelni a figyelmedet és mégis mindig az jut eszedbe, hogy milyen rosszul fog alakulni az adott szituáció, akkor csináld azt, hogy elképzeled.

Mi van abban az esetben, ha a legrosszabb forgatókönyv szerint alakulnak a dolgok?

Semmi, kibírod.

Ráadásul a félelem érzése rosszabb, mint a rossz dolog bekövetkezése.

Félni a félelemtől rosszabb, mintha rossz történne.

Elnézést a hibákért, csak futólag sietve írtam, meg lusta is vagyok visszaolvasni.