Pánikbetegen dolgozni?
Sziasztok!
Pánikbeteg vagyok,agora fobiával és szociális fobiával,csak hogy ne legyen egyszerü.gyogyszert nem vagyok hajlando szedni,meg van rola az egyéni véleményem..
Tavaly áprilisban elkezdtem dolgozni,honapokig nem is volt semmi tünet,aztán nyáron egyszer visszatért pár hétre,utána egészen januárig semmi.amikor is elég durván ki jött rajtam,februárban fel is kellett mondanom emiatt.azota nem dolgozom,viszont most ujra szeretnék elkezdeni dolgozni egy másik helyen.
Kérdésem a következö:az aki szintén hasonlo problémával küzd hogy éli a minden napjait munka terén?mit kezd vele ha munka közben rohama van?
Hibákért bocsi,telorol irok
Köszi ha válaszolsz!
#10
Az, hogy Neked bevált az AD, az igazán örömteli, de nem kell mindenkit leoltani, aki nem hajlandó szedni. Hidd el, bár nem tudom hányadik variáció talált be nálad, a 3-4. próbálkozást már nehezen viseli el az ember, amikor egyébként is szét van csúszva.
Én is megpróbáltam azt az utat. Életemben nem voltam még olyan rosszul, mint a próbálkozások alatt, és igen! letompít, mellette szeded a Frontint, Xanaxot mint a cukorkát, és olyan rosszul vagy, hogy az utcára se tudsz kimenni. Nem gyengén felborít mindent.
Egy hónap gyötrődés után belehúztam az egészet egy szatyorba és kész. Sport, beszélgetések, erőltettem a kellemetlen szitukat és lassan javult. Most is előfordul, hogy rosszul vagyok, de mára képes vagyok naponta 50-60 emberel beszélni, úgy dolgozni, hogy közben néznek, és morognak( mérleghíd kezelő vagyok), és nyolcmillió papírt kitölteni.
Stresszes, feszült munka. Ezt dobta a gép.
Igen, ez nekem sikerélmény. Gyógyszer nélkül. Ha neked bejött, szedjed, ha így érzed jól magad, elvégre mindegy az út, a cél a lényeg...
Legyünk egymással toleránsak, itt mindenki ugyanabban a cipőben jár :)
Természetesen mindenkinek szive joga bevenni ezeket a pirulákat,megesett hogy egy alap kis xanax nekem is kellett,de olyan pocsékul voltam töle,ráadásul napokig depressziv állapotban is voltam.
És nem magát a gyogyszert ellenzem,hanem a töle valo függést.mert ha megprobálod letenni bizony az kemény testi-lelki harc.
Szeretném legyözne ezt,a saját tudat alattimat ugy,hogy közben nem elnyomok valamit.
Az egyiktől felpörögsz, a másiktól bealszol. Sok féle van. Több hónapig próbálkoztam, próbálkoztak, több féle szerrel, Rexetin, Brintellix, meg még volt valami, amitől aludtam folyamatosan. Az utolsónál volt egy hónap, akkor én mondtam, hogy ezt tovább nem.... Felhívtam a dokit, hogy rosszul vagyok nagyon...azt mondja szedjek több Frontint, majd jobb lesz. Addigra eljutottam oda, hogy remegett kezem, lábam.. Akkor döntöttem úgy, hogy mehetnek ezek a.... :)
Pár hét alatt sikerült kiheverni.
Azt a konklúziót vontam le, hogy én ezt soha nem szeretném újra átélni. :)
Nincs is ezzel semmi probléma...mint írtam, a cél a lényeg, az út mindegy. Kinek a papné, kinek a paplan. Nem vagyunk egyformák :)
Egyébként a pánik is, a depresszió is folyamatosan változó állapot, de fejben is sokat tud tenni az ember. Én azután kezdtem el mocorogni, hogy leálltam a gyógyszerekkel. Valahogy az életkedvem is visszajött. Gyanítom kicsit túltoltam a Frontint, vagy tudja tököm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!