Gyógyítható-e a depresszió és az állandó letargikus érzet?

3 évig tömtek durva gyógyszerekkel mire megjött a maradék eszem. A pszichiáter szó szerint kisèrletezett rajtam. 3 év alatt kaptam 4!! diagnózist. Teljesen tönkretették a motivációm, akaraterőm, kreativításom. Egy élő zombi lettem...

Most próbálok lejönni mindenről, mert újra élni akarok.

Most

Nekem pedig a gyógyszerek mentették meg az életem.

És akkor most mi van? :D

Mi az ami menne és le akarnak róla beszélni? Én itt vagyok majdnem 30 évesen, 2 diplomám van, mert a szüleim erőltették, hogy tanuljak (jót akartak nyilván és tudom, hogy végzettség nélkül a gyártósoron mégrosszabbul érezném magam és ezt nem azért mondom, mert lenézem azokat akik ott dolgoznak, pont hogy tisztelem őket hogy ezt bírják csinálni). De ha van valami ötleted ami érdekel akkor nem feltétlenül kell olyan fizikai munkát végezned amit nem is szeretsz. Most ott tartok, hogy utálom a munkámat, depressziós is vagyok, voltak terveim, hogy megtanulok valami mást, de ezek miatt az érzelmi hullámvölgyek miatt nem megy egyszerűen. Két hétig csinálom, aztán egyszer csak eljutok oda, hogy nem látom értelmét semminek, nem tudok odafigyelni rá, mert ezer más dolgon pörög az agyam és alapjáraton van gyomoridegem. Mint amikor épp egy fontos vizsga előtt állsz vagy épp a fogrovosi rendelőbe állsz sorba és tudod, hogy ki fogják húzni a fogadat. Ezt érzem csak az okát nem tudom, hogy miért egyszerűen csak van ez az érzés. Szórakozni se nagyon tudok, mert bűntudatom van, hogy valami értelmes dolgot kellene csinálnom.

Azért írom ezt le neked, mert papírforma szerint nekem boldognak kéne lennem két diplomával irodai munkát végezve, de nagyon nem vagyok az.

Ehhez képest ismerek buszsofőrt, fodrászt akik szeretik a munkájukat és boldogok az életben. Vagy ott van pl. st22lacika aki kamionsofőr és teljesen elégedett az életével. Ezt csak azért írom, hogy nem feltétlenül kell diploma ahhoz, hogy boldog legyél vagy boldogulj az életben, főleg ha van valami amiről tudod, hogy nagyon szívesen csinálnád, én azt javaslom hogy ezért küzdj inkább, már ha van realitása az egész dolognak.