Szociopata vagyok vagy szimplán nárcisztikus személyiségzavaros?

Tudom, hogy ez az oldal nem szakemberek által üzemeltetett, de akkor is érdekelne általam ismeretlen emberek véleménye,mert egy fokkal jobb, mint a személyiségtesztek. Azt is olvastam, hogy aki személyiségyavaros, abban fel sem merül, hogy vele lehet gond. De egyrészt az embernek lehetnek "tiszta pillanatai",másrészt pedig arról szólt a dolog, hogy problémának fogja fel, nem pedig csak gyanítja, hogy más és érdekelné, hogy miért van így. Meg amúgy sem betegségek, pszichiáterhez én se mennék, hogy néz már az ki. Alapvetően jó gyerekkorom volt, szerető család vett körül, nem vertek meg sosem ok nélkül. Nem volt alkoholista, de pszichés beteg igen, nem is egy a családban. Olyan 13 éves korom körül állatokat kezdtem bántalmazni. Igazából a kíváncsiság és az unalom vitt rá. Nem azért csináltam,mert a szenvedésük és haláluk feldobott volna. Ezeket nem bántam meg azóta sem.Olyan volt, mint egy játék.Ezt az egyet leszámítva olyan voltam, mint bármelyik gyerek.Ezek a dolgaim senkinek sem tüntek fel, de igyekeztem ügyesen is titkolni, tudatosan. Az emberekkel való kapcsolataim sem voltak sosem túlságosan hosszú életűek,csak jöttek mentek. Hamar kialakultak, mert jó benyomást keltek és megbíznak bennem,barátságos vagyok,de amikor már meg voltak én csak tovább léptem. Volt olyan is,hogy egy szó nélkül és nem volt bűntudatom miatta. Pedig tudtam azt, hogy ezzel bántom öket, de egyszerűen nem kötődtem hozzájuk. Önmagam nagyra tartom, órási az egóm, de kifelé nagyon visszafogott vagyok és nagyon alázatos, udvarias, mert így könnyű boldogulni az életben. De amikor valaki közelebb kerül hozzám szeretem éreztetni vele, hogy én diktálok,főleg ez motivál az emberi kapcsolatok kialakítására, mert ilyenkor jobban önmagam vagyok és nem kell tudatosan titkolóznom. Valahol élvezem is ezt a kettösséget, felsőbbrendűségi érzést ad,ebből gondolnám, hogy nárcisztikus lehetek. Egyébként így felnőttként is megestek ilyen állatos dolgok, csak, hogy kilépjek egy kicsit a konfortzónámból, de nagyon nem mennék bele a részletekbe, mert nem akarok tiltást. Törvénybeütköző dolgaim nem voltak sosem, mondjuk ezt leszámítva, de ezt sem gondolnám annyira vészesnek, mert csak a kíváncsiság vezérelte. Nem keresem a bajt,mert sokkal könnyebb így az élet a közösségben, tovább léphetnék, ha akarnék, de nem akarok. Nem vagyok hirtelen haragú, de még igazán dühös sem voltam életemben,de vannak érzéseim, csak szerintem kifelé van kevesebb. Sokat hazudok, hogy haladjak előre és a legkevésbé se lógjak ki. A látszat nagyon fontos számomra,gyakran vállalok önkéntes munkákat is és segítek ott, ahol csak tudok az embereknek. Hasznos tagja vagyok a társadalomnak, mert ez elfedi, hogy valójában miket teszek és,ha esetleg kiderülne is lenne alibim,hogy ne higgyenek a szemüknek.