Azt mondta, a pánikbetegség nem valódi betegség, igaza lehet?

Egyrészt kíváncsi vagyok a véleményekre, másrészt pedig jól esik kiírni magamból ezt az egészet. Elnézést ha hosszú lesz. Szóval.

Tegnap érettségi tájékoztató volt az évfolyamon, ami azt jelenti hogy egy nagy teremben gyűlt össze kb 120 ember. Amikor vége lett, az egyik fiú osztálytársam (aki mellett ültem) elkezdte mondani, hogy "most ő megvárja h kimenjen a tömeg nehogy rájöjjön a pánikroham" de ilyen borzasztóan gúnyos hangnemben, és egy másik fiú is elkezdett ugyanezzel hülyéskedni. Nekem ez rosszul esett, ezért mondtam, hogy szerintem ez nem vicces. Erre ő azt mondta: "mivel ez nem valódi betegség, ezért az". Na erre már nem tudtam mit mondani, pofán vágni meg nem akartam, ezért inkább otthagytam.

Ez a kijelentés személyesen érintett, ugyanis én pont a tömegben szoktam pánikrohamot kapni. Nem annyira brutális, tehát nem nagyon szokták észrevenni az emberek, meg nem is akarom felhívni magamra a figyelmet, általában csak ha valami közeli barátommal vagyok akkor neki szólok hogy fogja meg a kezemet vagy ilyesmi. De ennek ellenére tényéleges veszélyhelyzetként élem meg, amikor az emberek egymásnak nyomódnak; az hagyján hogy túl közel vannak hozzám, de még úgy is érzem, hogy nem vesz észre senki, lökdösődnek, és elég egy rossz mozdulat, én elesek, az emberek meg eltaposnak. (Alacsony, törékeny alkatú lányként érthető, hogy miért érzem így...) Amikor meg zárt térben vagyunk, mint például tegnap, akkor pedig úgy érzem hogy elfogy a levegőm és ott a helyszínen megfulladok és meghalok. Szóval ha nincs valami ami elterelje a figyelmemet, akkor nagyon könnyen bele tudom hergelni magam abba hogy én most veszélyben vagyok, és minél hamarabb ki akarok jutni az adott helyről. (Ezért van hogy tolakodni szoktam, bár nem tudok nagyon mit csinálni mivel nem vagyok se erős se magabiztos ahhoz hogy tényleg eltoljak valakit az útból.)

Két kérdésem is lenne.

Az egyik, hogy igaza volt az osztálytársamnak, és ez tényleg nem valódi betegség? Ha nem volt igaza, hogyan tudnám meggyőzni arról, hogy téved? (Persze ha egyáltalán előkerül még ez mikor beszélgetünk...)

A másik pedig hogy mik lehetnek azok a módszerek, amikkel meg tudok egy ilyen helyzetben nyugodni? Van erre valami bevált taktika, vagy ezt csak én tudom kitapasztalni magamnak hogy nekem mi segít?

Előre is köszönöm szépen a válaszokat!