Ha valaki apróságokon, apró hibákon sokat gondolkodik és vergődik utólag, az milyen pszichikai problémára utalhat?

Igen, nagyon hasonló.

30/ff

Én se mindig veszem észre, kívülről pedig az égvilágon nem mondja meg senki, hogy mi van, csak én tudom belül.

Mondjuk a családi és munkahelyi hátterem se tiszta, ez is probléma. Már elköltöztem otthonról évekkel ezelőtt, de heti szinten eljárok anyámhoz, mert egyedül majdnem életképtelen. Pedig nem beteg mentálisan olyan gondja nincs, csak egyszerűen eszméletlen trehány, lusta, mondhatni "white trash". Direkt nem használom a proli szót, mert idehaza kétértelmű. Meg idegbeteg is, de nem hinném, hogy öröklött volna, mert a nagyszülők nem ilyenek és én se, ez csak neki gondja. Azon kívül, hogy elmegy dolgozni meg boltba kaját venni, semmi másra nem hajlandó, így akármi baja van segítenem kell neki, ha a fűnyíró rossz, ha a mosógép, ha télen fa kell, de sokszor még elmosogatni se képes, mert inkább TV-t néz. Mondjuk azt nem csinálom meg, csak olyanban segítek neki amire nem képes egyedül, mosogatni viszont tud.... Ha hetekig nem mosogat el akkor szagolgassa csak. Ruhákat nem képes a szekrénybe elpakolni, szemetet is heti 1x viszi ki mikor a kukás jön addig zsákokban áll, az autójában a 3 téllel ezelőtti sár még benne van, a felmosóvize már két hete nem volt cserélve és azzal mos fel újra. Ilyenek...

Segítek neki amiben egyedül nem boldogul, mert ő is segített mikor gyerek voltam, már amikor épp nem volt idegroncs napja. De azért a határok megvannak, csak annyit segítek neki amennyit szükséges.

Munkahelyemen a főnöknek is van valami agybaja, ő is nagyon "white trash" felfogású alapból, folyamatosan mocskosan beszél, mindig szid valakit, mindenki hülye neki, neki semmi se tetszik, elképesztően szubjektív mindenre, szűk felfogású, de közben azt mondja, hogy ő fogékony mindenre, elkezdi a bezzeg az ő idejében dumákat, az ő szülei őt megnevelték a tiszteletre, mindenre. Csak ennek épp nyomát nem látjuk. Ez a folyamatos felesleges duma, meg ellentétes kinyilatkozások nagyon fárasztóak tudnak lenni mentálisan, pedig már megszoktam és nem is érdekel, de tudat alatt észrevétlenül borzasztóan fáraszthat ettől még.

Otthagyni nem akarom, mert nagyságrendekkel többet fizet, mint bármi más és közel van, gyalog is be tudok járni. Manapság az ember nem hagy ott jól fizető állásokat, nem azt a világot éljük.

Az egyik munkatársam állandóan hulla részeg, neki se sok idege maradt a pia miatt, mindent összetör ami nem tetszik neki, mindent eldobál, falhoz vág, ordít. De mivel fillérekért dolgozik és megcsinálja a munkát így nincs kirakva, sőt örülnek is az ilyen melósnak. Csak ugye nekem őt is hallgatnom kell rendszeresen, az idegállapotait.

Ezek után nem is csodálom, ha gondjaim vannak, bár a körülményekhez képest nagyon erősen bírom, de ez így nem lesz jó hosszú távon.

Próbáltam nyugtató teakeverékeket, gyógynövényes kapszulákat, de elképesztő hülye álmaim lettek tőlük, mindig arról álmodtam, hogy a barátnőmmel, barátaimmal, vagy épp a kutyával, a házi nyulammal valami baj van és próbálok nekik segíteni de nem tudok, vagy segítek de épp rosszat teszek vele. Ilyen nagyon durva letargikus álmok jöttek rám és minden nap, többször is megébredtem és ahogy visszaaludtam újra. Azonnal abba is hagytam mindenféle vacak ivását, pár nap után elmúltak. Egyébként alapból nem álmodok, illetve nem emlékszem rájuk és rendesen ki is alszom magam, ha véletlenül emlékszem rá akkor általában jó szokott lenni. A tudatalattim még itt is próbál segíteni, elfedni, de valójában gondok vannak, ez jól látható volt abban az 1-2 hétben amíg nyugtató teákat ittam, mert előjöttek. El se merem képzelni mi lenne, ha erősebb gyógyszert használtam volna, szerencsére eszembe sincs.

Vannak időszakok mikor hónapokig nincs gond, de aztán megint előjönnek.

Jó tudom pszichológushoz kéne menni, de nem akarok beszélni róla... Voltam régebben iskolapszichológusnál még mikor a technikumot csináltam, de ő mindig csak azt mondogatta, hogy különleges vagyok, más mint a többi, indigó gyereknek születtem, meg ilyen marhaságok. Ez csak arra jó, hogy próbált feltölteni pozitív energiákkal, de ugyan már... Egy óvodásnak jó ez maximum.