Az törvényszerű, hogy hangulatingadozásaim vannak és időnként rámtör a depresszió ebben az esetben?

Igazából lényeg a lényeg, hogy 23 éves férfi vagyok és soha nem szeretett egy lány sem.

Régen, amikor kedvelt pár lány, erőteljesnek éreztem magam, kondiztam nem lehetett olyan pillanatot érezni az életemben, ami szomorúan telt.

Egyszercsak idősebb lettem és akartam barátnőt. Ez 18 éves korom körül lehetett. Azóta csak vágyom rá. Próbálkoztam neten, de a tapasztalat, hogy nem vettek komolyan, mert a neten egy lány váltogathatja kivel ismerkedik, mindig van új neki. De mindegy, nem panaszkodni akarok.

A megoldásom pillanatnyilag, hogy kerülöm a netet. Egyszerűen "kedvezőtlen körülmény" pártalálásra (férfinak) címszóval. De a depresszió így sem múlik el. Picit fáradt vagyok, akkor fekszem az ágyban és szenvedek, elhagy az élet.

Mindent csinálok, hogy elvonjam a figyelmem, tovább vagyok el itthonról, játszom, filmezek, barátokkal vagyok. De egyszerűen semmi nem jó. Mindig itt van bennem egy fájdalom, amit eltakarni pár napig talán sikerül, de előtör.

Nem akarom elhagyni magam. Próbálok szeretet nélkül élni, de nem megy. Csak tartom magam, mert nem akarok kirekesztett lenni a társadalomból. De tudom hogy semmi értelme az életemnek.

Meddig fogom bírni?