Ti is félnétek magasan lakni?

Alapvetően nem félek a magasságoktól. De el nem tudnám képzelni, hogy panelban sokadik emeleten lakjak. Még belegondolni is rossz. Én a másodikon élek. Nővérem a hetediken lakik, amikor átmegyek hozzá, akkor mindig lenézek az ablakból, és rögtön arra gondolok, hogy milyen borzalmas lenne innen kiesni. Sajnos elég paranoiás vagyok, és mindig hallani borzalmas dolgokat evvel kapcsolatban. Pl. a velünk szemben lévő panelház 7.emeleti lakásában tűz ütött ki, és a tulajdonos csak az erkélyre tudott menekülni, de ott is utolérte és meghalt. Első vagy második emeletről akár ki is lehetne ugrani ilyenkor, és úgy megmenekülsz, de így esélyed sincs. Illetve a hideg futkos a hátamon, amikor eszembe jut, hogy 2001-ben a terrortámadásnál a 104 emeletes world trade center ablakaiból is ugrottak ki az emberek. Belegondolni is szörnyű, hogy milyen kétségbeesettek lehettek, hogy ilyen lépésre szánták el magukat. Én legalábbis tuti nem lennék képes rá, bármilyen rossz is bent a helyzet, mert a magasból kiugrás/kiesés számomra az egyik legborzasztóbb mód a halálra. Nagyon félek tőle, nem merném megtenni. Ti hogy vagytok evvel? Én nem érezném magam biztonságban, ha életvitelszerűen egy sokadik emeleten kéne laknom. Szerintem állandóan félnék. Vagy meg lehet szokni? Szerintem elég veszélyes pedig. Vagy tudtok mondani előnyöket a lejjebbi lakásokkal szemben? Olyan előnyökre gondolok, ami az életben maradást segítheti krízishelyzetben.

Amúgy tényleg nincs fóbiám a magasságoktól, vagy legalábbis én nem gondolom ezt. Simán felülök egy horror óriás hullámvasútra is (meg is tettem egy éve, be is voltam kakilva rendesen közben :D), meg kilátókból is kinézek, fotózok, stb. Az eiffel toronyban is nagyon jól éreztem magam. De amikor sok időt kell egy ilyen helyen töltenem és/vagy nincs elég magas korlát vagy rács, akkor rossz érzés fog el. Ez normális, vagy csak nekem van fóbiám?