Mennyire gyakori, hogy valaki szerelmi csalódás miatt lesz öngyilkos?

Én nem értem miről akarsz szólni a kérdésed? Azt sem értem ha ez szerinted félélet, akkor a félélet < semmi relációt milyen logika alapján építed fel?

Mi az hogy igazi szerelem? Szerelem eleve nem létezik, először definiálni kéne magadban a szerelmet, illetve hogy keletkezett, s hogy definiálja ma a társadalom, illetve helyén való-e az.

Miért ölték meg magukat? Mert nem bírták feldolgozni, trauma érte őket amit nem tudtak kezelni, de ez nem igazolja azt hogy ne lehetn-e kezelni. Mi a kérdés?

A kérdésre a válasz: eléggé gyakori.

+ ne használjuk az "elveszteni" szót, kivéve ha meghalt az illető. Amíg él nincs veszve semmi.

Na meg nem éri megölnöd magad ezért. Törődj bele, v tanúlj belőle és próbáld újra.

Ha fiú vagy és egy csaj miatt v ennyire kiborulva, egyáltalán nem lenne férfias.

Ebben az esetben embereld meg magad.

Ha csaj, akkor se csinálj hülyeséget. Tudod mrnnyi szűz srác van a világon aki csak rád vár, mert a csajok többsége idősebb palival lóg? Túl sok.

Szerencsére nem gyakori, de még így is túl gyakori! Gondolj csak bele, ha mindenki öngyilkos lenne, akinek szerelmi csalódása van? Már kihalt volna az emberiség! Azokra akik mégis megtették, úgy tekintek, hogy nem voltak életrevalóak,,,, a gyenge lelkű, labilis embereket, így szelektálja ki az evolúció. Biztos halottad már te is, hogy "aki hülye, haljon meg",,,, és tényleg van a hülyeségnek az a foka, ami nem maradhat büntetlen! Vannak akik ezzel fenyegetőzve, akarnak lelkiismeretfurdalást gerjeszteni azokban, akiket állítólag "nagyon szeretnek", de ezek az emberi roncsok, csak magukat szeretik és keverik a szeretetet és a szerelmet, az önzéssel és az ön sajnálattal,,,, az öngyilkosságot meg az önfeláldozással, pedig ezek inkább egymás ellentétei! Ha igazán szeretsz valakit, akkor örülsz az örömének és bármit megteszel azért, hogy boldog legyen,,, akár a saját boldogságod árán is.

Sokan írják, hogy olyan, hogy szerelem nem létezik. Ez szerintem csak értelmezés kérdése. Ha az agyban és a szervezetben végbenő hormonális, biokémiai változásokat nézzük, amit csak egy adott személy képes valakiből kiváltani, (működik a kémia) akkor én az ezek által okozott érzést, szerelemnek nevezném. Ez nem összekeverendő, az úgy meg..sznám-mal.

Az Indul a bakterház nekem A FILM, és Olvasztó Imre abban olyan maradandót alkotott, hogyha soha életében nem tett volna mást, már akkor sem született meg hiába. Kár, hogy ő ezt nem így látta és az életét nem ajándéknak és példának tekintette, mert ha példának is tekintette volna, akkor most te sem hivatkozhatnál így rá! Az ő esetében ezen felül, ez azért is sajnálatos, mert neki még sok dolga lett volna az életben, ugyan is csak azért mert a felesége elvált tőle, még nem mentesült a felelősség alól amivel a gyermekeinek tartozott! A következő mondatom úgy mondom, hogy nem ismertem, de büszke lettem volna a barátságára és imádtam az Indul a bakterházban nyújtott alakításáért! Olvasztó Imrét, a bakterház Bendegúzát nem sajnálom, mint ahogy a többi öngyilkost sem, hanem sokkal inkább azokat akiket itt hagytak, elsősorban a gyerekeiket! Miért is sajnálnám? Az öngyilkosság önzés és megfutamodás,,,, ráadásul nekik már nem fáj semmi.