Depressziós vagyok vagy szomorú? 22/L

Tavaly december 21-én nagy trauma ért engem, ami sajnos bármikor újra megtörténhet. Az eset után kb. 2 héttel álmatlanság lépett fel nálam, (ami azóta is jelen van), ok nélkül szorongok, stresszes, labilis vagyok. Még jobban mint valaha.

Mostanában egy-két hete azt vettem észre magamon hogy mély szomorúság lesz rajtam úrrá időközönként, főleg mikor egyedül maradok. Ehhez kapcsolódnak értelmetlen fantáziák is arról hogy mekkora szemét ember vagyok és ez megjobban elszomorít.

Kb. egy hónapja felkerestem az egyik régi ismerősömet akivel izgalmas dolgokat csináltunk, de valahol erzem hogy ez is csak amiatt van hogy valahogy elterelődjön a figyelmem arról, ami történt és ami annyira megviselt.

Azt vettem még észre hogy reggel minden oké, a munkahelyemen tartom magam, délután felé leszek rosszkedvű és estére fokozódik ez az állapot, próbálom magamat tartani de csak kívülről tűnik úgy hogy egyben vagyok valójában már teljesen szét estem. Éjjel meg többnyire jön az álmatlanság a szorongás,akkor a legrosszabb. És így megy minden napom körbe - körbe, egyszerűen már borzalmas ez a körforgás, most is bőgök miközben ezt írom. Mi értelme van az életnek hogyha minden olyan hamar elmegy, és mindig ugyanott vagyok???

A problémát (mármint ami történt) senkivel sem tudom megbeszélni. :'( Esetleg egy sokat hallott pszichológussal osztanam meg akit eleve köt a titoktartas. De neki is hatalmas szégyen lenne elmondani, így is egy örök szégyen folt keletkezett rajtam.

Szóval... bocsánat ha hosszú volt.. de szerintetek mi történik velem? :(