Miért nem tudok elfogadni semmit?
Igazából nem lehet 1 kérdésben leírni az egészet, tudom, hogy orvosra lenne szükségem de se pénzem, időm meg kedvem sincs hozzá. Most kicsit mélyebb ponton vagyok és muszáj kiírnom magamból. Bocs a felvezetésért...
Elég jó a memóriám, szinte egész életem során a múltam pörög le a szemem előtt elég részletesen. Tudom, hogy sosem voltam elégedett/boldog, mindig vártam, hogy majd jobb lesz, azonban ahogy teltek az évek úgy lett minden egyre rosszabb. Mindig azt kívántam bár ne lennék már iskolás, bár lennék idősebb stb, most meg itt ülök 21 éves fejjel és nem értem mi történt az elmúlt évek során. A "filmen" a fejemben "látom", hogy mi történt azonban olyan, mintha időt ugrottam volna és most itt ülök.
Nem tudom elfogadni, hogy a dolgok megváltoztak vissza akarok menni a kezdetekhez, pedig tudom, hogy akkor utáltam az egészet, azonban azóta minden hatványozottan rosszabb lett. Magamat sosem tudtam elfogadni, mélyebb kapcsolatot sosem sikerült kialakítanom senkivel, az érzelmeimet többnyire megjátszom, hogy ne bántsak meg másokat. Igazából teljesen összefüggéstelen ez az egész amit írok, ne haragudj, hogy raboltam az idődet csak tényleg muszáj volt kicsit írnom.
Na minden jót!
válasza:Kudarcosnak találod az életedet, elégedetlen vagy. Ez csak egy tünet, az is teljesen általánosságban, minden konkrétumot mellőzve leírva. Szóval kb. semmit sem lehet megtudni abból, amit leírtál. Az ok, ami ezt a hangulatot előidézi, bármi lehet. Pszichológushoz kellene menni és szétválogatni, hogy mi az igazi problémád, mi az, ami csak látszólag probléma, vagy mi az, ami származtatott módon probléma (nem ok, csak következmény).
A jó memória nem rossz dolog. Az elégedettség és a boldogság tanulható és elhibázható dolgok, ahogy a múktban/jövőben élés a jelenben élés helyett - ami egyébként a boldogtalanság szinte biztos receptje - is tanulható, illetve kiirtható szokás. 21 éves korban egyébként sok embernek vannak hasonló gondolatai, ez egy átmeneti kor, nehéz. Bár a legtöbb embernél ezek a válságok kicsivel korábban játszódnak.
"mélyebb kapcsolatot sosem sikerült kialakítanom senkivel"
Vagy tényleg nem, és annak megint 5000-féle oka lehet, vagy csak úgy érzed (és annak is sokféle oka lehet)
"érzelmeimet többnyire megjátszom, hogy ne bántsak meg másokat"
Ez bizony néha szükséges, vö. "én még őszinte ember voltam"
Szerintem menj el egy pszichológushoz, aki célzott kérdéseivel talán rendet tesz ebben a zűrzavarban és fel tudja tárni, hogy mi az a központi probléma, amiből ez a sokféle panasz ered.
válasza:Ha megengeded én azt gondolom, az életed legnehezebb szakaszához érkeztél: ezt úgy hívják felnőtté válás. Az ember életében az egyik legnehezebb szakasz az ez. Érzed, hogy elveszted a gyerek korod, a biztonságot, a szülők támogatását..stb viszont még nem alakult ki az, hogy mit is akarsz az élettől. Az egész egy ijesztő kilátástalan valami amiben nem tudod merre/hogyan kéne menned. De ne aggódj, ezen mindenki átmegy.. van akinek könyebb, van aki észre se veszi és bizony van aki súlyos válságként éli meg. Sokminden jár a fejedben most, úgy érzed nem tudod ki vagy.
Amúgy büszke lehetsz magadra mert jópár olyan ember van aki még csak megélni se merik ezeket amiket most te.. És hidd el, nekik lesz roszabb majd, nem neked :-)))
Ez igazából egy gyász.. de itt garantálom neked: túl leszel rajta hamarossan :-))
(Amúgy énis hasonlókon mentem át az elmúlt időszakban, pedig már 26 vagyok :-)) )
no - f/26
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!