Hogy tudnék megtanulni örülni? Miért nem tudok örülni és miért nem merem elhinni, hogy mehetnek jól a dolgok?

Amíg az a két jó dolog még NEM történt meg, addig örültél?

Ha igen, akkor az eseted tényleg furcsa, és keress fel valami pszichológust, aki eligazodik ebben a rejtvényben. Ha viszont azelőtt sem örültél és azután sem örülsz, az elég klasszikus. Arról van ugyanis szó, hogy az életről olyan elképzelésed van (kb.), hogy "Most nem vagyok boldog, de ha megvalósul A, B és C, akkor az leszek." Mármost az ilyen gondolkodású emberekbe ez az elmélet mélyen bevésődik, és az lesz a sorsuk, hogy mihelyt megvalósul A, B és C, ezt gondolják: "OK, szerencsére megvan A, B és C. Akkor most már csak D, E és F kell, hogy minden tökéletes legyen és elkezdjek örülni". Az agyuk ráállt erre a vágányra és csak így tudnak gondolkodni. Ezért van az, hogy milliomosok vagy világhírű emberek, világbajnokok és kitüntetett, díjazott hírességek is képesek szomorkodni és öngyilkosok lenni, mert akinek az agya erre a gondolkodásmódra van beállva, az gyárilag képtelen elégedett lenni. Aki pedig azt gondolja, hogy "Bezzeg ha nekem annyi pénzem lenne, mint annak a milliárdosnak, aki épp most lett öngyilkos, akkor én viszont boldog lennék", arról lehet tudni, hogy NEM lenne boldog, ha meglenne neki ez a pénzösszeg. Ugyanis akkor a szerelmi csalódásain problémázna, vagy azon, hogy öreg és kövér, vagy azon, hogy az élet milyen értelmetlen.

Semmi és senki, soha, nincs biztonságban. Pl. a szerelmünk megcsalhat, az autónkat ellpohatják, a házunkat eltrafálhatja egy meteorit, ránk meg ránkeshet egy tetőcserép az utcán. Ennek megfelelően, minél többet gondol valaki a jövőre olyan módon, hogy "Bárcsak megvalósulna X" vagy "bárcsak Y örökké tartana", vagy "bárcsak ne történne semmi baj", annál boldogtalanabb lesz, ugyanis ezek teljesíthetetlen, lehetetlen, frusztráló gondolatok. Mindig annak kell örülni, ami most éppen van, éspedig most kell örülni neki, amikor éppen van. A jövőre vonatkozóan pedig nem kell azon spekulálni, hogy meglesz-e az, ami most örömet okoz, egyrészt mert a jelenben értelmetlenség a jövőről gondolkodni, másrészt meg az a hozzáállás az egészséges, hogy a jövőben is úgyis lesz majd valami (ha nem is az, mint ami most), aminek örülhetek.

De különben ez, amit leírtam, egy közhelyszótár, hiszen azt, hogy a jelenben élés és a jelenre koncentrálás kell a boldogsághoz, azt kb. minden hatéves tudja. Csak az az érdekes, hogy milyen sokan nem alkalmazzák ezt a tudást!

Mitől félsz? Nem feltétlenül depresszió ez.. Mi az ami ennyire "lefoglal", hogy a jó dolgoknak sem tudsz örülni? Amúgy az én véleményem is az, hogy menj el nyugodtan egy pszihológushoz (ha lehet magánhoz mert szerintem neked inkább beszélgetésre van szükséged)

no - f/26