Miért félek a tükörképemtől?

Ha sokáig a tükörbe nézek, megjelenik egy másik, gonosz arc. Ezt kiskoromban is tapasztaltam, de felnõttként ijesztõbb. Más szemszínű, más formájú csúnya és ártani akar. Remegve írom ezeket a sorokat, nem tudom miért van ez.

Jártam pszichiáterhez, az súlyos depresszióval és egyéb nem differenciált emócionális zavarokkal diagnosztizált. Elengedett az utamra, mert kevés ideje van és én még épelméjűnek számítok, de ez kezd súlyosbodni. Más TB-s orvos nincs a környéken. Suicid gondolataim vannak, mindig is lesznek, gyerekkorom óta. Elrontották a pszichoterápiámat, a gyógyerezésemet és lassan szépen fortyogok a szégyenben. Gyűlölöm magam, mégsem emiatt látom ezt az arcot, mert nem sosem dramatizáltam a kísérleteimet, csak fogtam magam és például lógtam egyet, vagy bevettem egy kis sok altatót, vagy ilyenek. Értéktelen vagyok a világnak, nem is ezzel van a gond, tudom, hogy így van. A szeretteimmel lesz gond, ha szépen lassan megtestesül az arc. Mivel eddig nem rettegtem ennyire tõle, mert sosem volt szeme. De most láttam a szemét.