Sportfüggőség, vagy elkötelezettség?

Röviden: picit tartok attól, hogy pszichésen nem túl egészséges a hozzáállásom a sportoláshoz. Ami miatt aggódom, hogy másodjára törtem el a bordámat edzésen, és túlzottan tragédiának élem meg, hogy emiatt kényszerpihenőn leszek újra. Szóval, hogy az egészségem kárára kezd menni a testmozgás. Persze, a törés baleset, holnap reggel orvoshoz is megyek, és megnézetem, nincs-e csontritkulásom, ami miatt ez másodjára előfordulhatott. Nagyon zavar, hogy nem fogok tudni haladni, erősödni, sőt, némileg el fogok puhulni.

Ellenben, ami miatt nem vagyok biztos benne, hogy kóros lenne a dolog: nincs testképzavarom, nem gondolom kövérnek magam, nem hanyagoltam a társasági életemet, a munkám rovására sem ment az edzés. Rengeteg örömet okoz, és a fejlődés, amit látok magamon erőben, kitartásban, technikában. Nem tudom, hogy ez inkább elhivatottság-e a részemről, vagy kissé túllendültem a palánkon. Neten csak testképzavarral együtt láttam ezt említeni, illetve az élet más területeinek amortizálódásával. Nálam inkább csak az a helyzet, hogy a hiánya kellemetlen, és ürességet érzek, amiért az egészségem miatt várnom kell a folytatásra.

Ezzel érdemes lenne szakemberrel beszélnem, vagy még a normalitás határain belül van?