Függő volnék? Mit tudnék tenni?

Elképzelhető, hogy ez nem a megfelelő kategória a kérdésem számára, de talán ide tudnám leginkább besorolni.

Problémáim vannak a mobiltelefonozással eltöltött idővel. Pontosabban, azzal az idővel, amikor nem tehetek így. Nemrég ért véget a párkapcsolatom, emiatt pedig kissé megzuhantam, az iskolában nehezen teljesítettem. Nem tudtam koncentrálni egyáltalán. Néhány kettest hazahoztam, de az átlagom félévkor így is 4.3 volt. Nem rontottam semmiből sem átlagot tekintve, de azért becsúszott pár rossz jegy. Emiatt pedig a mérhetetkenül jegyorientált szüleim begőzöltek, azt hiszik, hogy nem tanulok. Őket csak az eredmény érdekli, a befektetett munka egyáltalán nem. Számukra csak az ötös létezik, az a minimum, amit elvárnak. Emiatt pedig folyamatosan a telefonom elkobzásával fenyegetnek. Egyszer már volt rá példa. Pánikbeteg vagyok körülbelül másfél éve, több rohamom is volt, továbbá a fejemben nagyon sok minden nincs rendben (ha számít ez az információ, kifejtem bővebben is). Ezeket azonban nagyon titkolom, hiszen édesanyám szerint a pszichés betegségek nem léteznek, csak ,,id*óta" emberek vannak. Depresszióval is küzdök tizennégy éves korom óta, kiskori traumák miatt, de muszáj játszanom a szerepem, hogy boldog vagyok, nem tudhatják meg, hogy bajom van. Mert nem hinnék el nekem, bántanának miatta. Amikor elvették a telefonom pánikrohamot kaptam, rettegni kezdtem, nem éreztem magam biztonságban. Mintha valaki kihúzná alólam a talajt.

Ez már függőség? Hogyan tudnék leszokni apró lépésekben? Mit tegyek, hogy a szüleim elfogadóbbak legyenek?

Elnézést, ha kissé zavaros, sajnos nem tudom érthetőbben összeszedni a gondataimat. (17L)