Függő volnék? Mit tudnék tenni?
Elképzelhető, hogy ez nem a megfelelő kategória a kérdésem számára, de talán ide tudnám leginkább besorolni.
Problémáim vannak a mobiltelefonozással eltöltött idővel. Pontosabban, azzal az idővel, amikor nem tehetek így. Nemrég ért véget a párkapcsolatom, emiatt pedig kissé megzuhantam, az iskolában nehezen teljesítettem. Nem tudtam koncentrálni egyáltalán. Néhány kettest hazahoztam, de az átlagom félévkor így is 4.3 volt. Nem rontottam semmiből sem átlagot tekintve, de azért becsúszott pár rossz jegy. Emiatt pedig a mérhetetkenül jegyorientált szüleim begőzöltek, azt hiszik, hogy nem tanulok. Őket csak az eredmény érdekli, a befektetett munka egyáltalán nem. Számukra csak az ötös létezik, az a minimum, amit elvárnak. Emiatt pedig folyamatosan a telefonom elkobzásával fenyegetnek. Egyszer már volt rá példa. Pánikbeteg vagyok körülbelül másfél éve, több rohamom is volt, továbbá a fejemben nagyon sok minden nincs rendben (ha számít ez az információ, kifejtem bővebben is). Ezeket azonban nagyon titkolom, hiszen édesanyám szerint a pszichés betegségek nem léteznek, csak ,,id*óta" emberek vannak. Depresszióval is küzdök tizennégy éves korom óta, kiskori traumák miatt, de muszáj játszanom a szerepem, hogy boldog vagyok, nem tudhatják meg, hogy bajom van. Mert nem hinnék el nekem, bántanának miatta. Amikor elvették a telefonom pánikrohamot kaptam, rettegni kezdtem, nem éreztem magam biztonságban. Mintha valaki kihúzná alólam a talajt.
Ez már függőség? Hogyan tudnék leszokni apró lépésekben? Mit tegyek, hogy a szüleim elfogadóbbak legyenek?
Elnézést, ha kissé zavaros, sajnos nem tudom érthetőbben összeszedni a gondataimat. (17L)
válasza:Először is írd le egyrészt miért érzed magad depressziósnak, mik azok a traumák? Itt megjegyzem hogy legtöbb esetben ilyen fiatalon azok nem "igazi" traumák, csak hülye kölyök vagy és nem tudod mit kéne csinálnod, ez esetben magad tudod megoldani a gondod.
Ha igazi traumák vannak, akkor ahhoz orvos kell, pszichológus és pszichiáter, de ez előbbiből nem az a sarlatán akihez elmész és csak beszélgettek, mert ez nem így működik. Ha a tünetek megnehezítik a mindennapjaid, akkor kell gyógyszer és így a pszichiáter és pszichológus együtt közösen kell hogy kitaláljanak egy terápiát amit alkalmazni kell.
Az én szüleim is ilyenek, az ilyen szülőknek nem szabadna engedni hogy gyerekük legyen, mocsok sz*r emberek. Sajna nem tudsz mit tenni, egyedül kell elintézned, ha gondolod segítek hogy kihez hogy hol tudsz eljutni kitalálhatunk valami megoldást, ha már az inkompetens szüleid nem képesek semmit sem csinálni.
válasza:
válasza:"Problémáim vannak a mobiltelefonozással eltöltött idővel. ... Amikor elvették a telefonom pánikrohamot kaptam, rettegni kezdtem, nem éreztem magam biztonságban. Mintha valaki kihúzná alólam a talajt.
Ez már függőség? Hogyan tudnék leszokni apró lépésekben?"
Szerintem függőség. Úgy tudnál leszokni apró lépésekben, ha elkezdenéd szabályozni te magad, hogy mennyi ideig használod naponta. Találj ki valami rendszert, és tartsd magad hozzá. Pl. reggel 7 előtt ne használd, és este 9 után se. Próbálj meg leszokni róla úgy, hogy nem azt használod mindenre, hanem pl. igazi vekkert használsz, hogy felébresszen, igazi jegyzetfüzetbe jegyzetelsz, stb.
Az egyéb dolgaiddal kapcsolatban meg keresd meg az iskolapszichológust!
Egyébként a pánikbetegséget orvos diagnosztizálta, vagy csak te gondolod, hogy arról lehet szó?
Az egyik pánikrohamomnál jelen volt egy ismerősöm, akinek a nővére diagnosztizált beteg, ő mondta, hogy nagy valószínűséggel erről lehet szó.
A legdurvább eset az volt, amikor a buszon egy harminc év körüli férfi olyan közel ült hozzám, amennyire csak tudott. Belemászott a személyes terembe, bámult és nézte, hogy mit csinálok, mit írok. Amikor leszálltam nagyon erősen dobogott a szívem, alig kaptam levegőt, egy ponton a fejem is szúrt. Úgy éreztem, hogy valaki figyel és olyan előérzetem volt, hogy valamelyik szerettem bajba esett. Nem tudtam megállni a lábamon, hányingerem volt, ezért leültem és végigtelefonáltam az ismerőseimet, hogy jól vannak-e. Szegények szerintem h*lyének néztek. Be is lázasodtam (38 egynéhány). Felmentünk legjobb barátnőmékhez, ott aludtam egy kicsit, ezután enyhült. Hazafelé, zenehallgatással teljesen elmúlt. Ez így olyan 3-4 órát ölelt fel, bár lehet, hogy volt öt is.
Az időszabályozást próbáltam, nem megy. Amint leteszem, kénytelen vagyok visszavenni. Olyan, mintha mindenem viszketne, de nem tudnám megvakarni.
válasza: válasza:Igen ez inkább a "hülye gyerek" kategória. A leírták alapján nem is a mobilfüggéssel van baj, inkább csak azzal hogy agresszívan elveszik tőled, szerinted jogtalanul.
Apád vert, sok embert, tényleg borzalmas de ezt meg kell emészteni. Sok barátod meghalt, ez is szomorú, de egyik sem fog már életre kelni. Az életben vannak egyaránt rossz és jó dolgok. Te most semmi mást nem csinálsz csak teljes erőddel a rossz dolgokra koncentrálsz és mindenképp megakarod ragadni őket. Első sorban fejben kéne ezeken túl lendülni, ha nem megy, akkor elmenni egy pszichológushoz. Neked nem kellenek gyógyszerek, nem kell pszichiáter, vannak ingyenes gyerek pszichológusok, oda bármiféle szülői beleegyezés/kíséret nélkül elmehetsz. Keress egyet és csinálj valamit, mert ha nem csinálsz akkor nem is volt változni semmi sem.
válasza:Itt megtalálod egy iskolapszichológus e-mail címét, írjál neki, mit veszíthetsz? Semmit.
Itt is kérhetsz segítséget, tanácsot, hogy kihez fordulj:
A gyk-n mindenféle emberek válaszolgatnak összevissza, a fenti források viszont megbízható információt adnak, és akár névtelenül is írhatsz/csetelhetsz.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!