Mentalisan beteg vagyok. Miert tortenik ez velem istenem?

Valóban nem sok empátia szorult a válaszolókba, de ez valahol természetes. Ők úgy érzik, te álproblémák miatt sajnáltatod magad, míg ők talán sokkal nagyobb, valódi problémákat oldanak meg nap mint nap. Kívülről valóban nehezen érthető, miért vagy kikészülve, amikor nincs rá több okod, mint másnak. Ezért tehát te se haragudj meg a gúnyos válaszokért.

Ahhoz, hogy a rossz érzéseid enyhüljenek, alapvetően 3 dolgot tehetsz.

1. Az egyik az, hogy megpróbálod visszanyomozni magadban, hogy mi okozhatja ezeket. Mi az, amivel nem tudsz szembenézni? Valami régi konfliktus, trauma, szeretetlenség?

2. Határozd meg a céljaidat. Akár írd is le a hosszútávú és rövidtávú terveidet. Ne csak a munkára gondolj, hanem apróbb dolgokra is, amikkel szívesen foglalkozol: pl. festek egy képet a falamra, veszek egy új, színes felsőt, megtanulok barackos pitét sütni, stb. Ha elfog a szorongás, gondolj ezekre, és arra, hogy ma mit tudsz tenni, hogy közelebb kerülj ezekhez.

3. Ne foglalkozz folyton saját magaddal. Próbálj belehelyezkedni mások nézőpontjába, megérteni mások problémáit és örömeit. Beszélgess, érdeklődj, légy nyitott. Kérdezz ki másokat, hogy vannak, mi jár a fejükben, mik a terveik. Tégy egy kicsit másokért, segíts nekik. Válassz ki minden nap 5 embert, akikre rámosolyogsz. Hidd el, ez neked is nagyon jót tenne.

17-es volt az egyetlen ertelmes es segito hozzaszolo!

En a kerdezovel vagyok!!! Szard le a gyoker hozzaszolokat. Addig se a sajat nyomoronc eletukkel kell foglalkozniuk, amig masokat csesztetnek a neten. Ne foglalkozz veluk.

Tudom, hogy min mész át, én is sok szarságot bebeszéltem magamnak és egész nap sírtam, a neten nézegettem a tüneteim (ami csak olaj volt a tűzre), szinte halálfélelmem volt. Magam se értettem, miért bőgöm, de minden nap féltem, hogy jövő héten már kórházban/koporsóban leszek.

Aztán anya leordította a fejem, hogy most már fejezzem be és akkor valami helyrekattant a fejemben. Gondolj arra, hogy meg fogsz gyógyulni, ez csak egy állapot, nem fog azonnal elmúlni, de nem kell így leéld az egész életed. Mióta normálisan állok a dolgokhoz a tüneteim is enyhültek (nem szűntek meg), de stresszel, sírással csak rosszabb lett, meg majdnem őrületbe kergettem magam.

Szurkolok a gyógyuláshoz, mint a testi, mint a lelki gyógyuláshoz. És: szembe kell nézned a saját elméddel, ami kemény lesz, de megéri.